Olvasom Andris, olvasom a blogodat, és egyre szomorúbb vagyok. A bánat hangja szól belőle, nálam legalábbis így lehet kiolvasni az értelmét. Lehet, a világhálónak ezen a pontján minden másként érvényesül, lehet, ott minden szó másként koppan.
Andris barátom! Ízlések és pofonok, tartja a mondás. Nem értem, miért térsz vissza megint arra, amit már leírtál egyszer. Nem értesz egyet a Zsoldos Péter-Díj odaítélésének rendjével, gyakorlatával. Rendben. Szíved joga, tollad bátorsága. Nem lehetne, hogy egyszer végre pontot tegyél te is, és más is, ennek a borongásnak a végére? A Zsoldos Péter-Díj zsűrije ilyen. Évek óta már. Azelőtt másmilyen volt. A tagjai nem rejtőznek. Döntenek. Igaz, kevesen teszik közzé, milyen szempontok alapján döntöttek, de ezek úgyis csak az íróknak volnának - talán, de korántsem biztos, hogy - hasznos információk. Valakinek tetszik, másnak nem szimpatikus az ítéletük. Neked egyenesen fáj. Más mosolyog. Vagy dühöng. Legyint. Örül. Feladja.
Tudom, a jobbítás szándéka vezet, amikor kifakadsz, és érvelni próbálsz az ellen/mellett, hogy mi szükség van nyelvészre, avanás tagra, családgatra, irodalomtörténészre, angolszász irodalom megszállottra a zsűriben, de egyben félreérthető is vagy, és ez félek, egészen más irányba viszi azt, amit mondani szeretnél.
Mert azt már tudjuk, hogy nálad az angolszász irodalom műhelyeiben bujkál a sci-fi istene, de lehet, másnak a koreaiban. Ő is zokogjon, hogy miért nincs egy épkézláb távol-keleti mintákat ismerő elmész a döntnökök között? Vagy a titokzatos dél-amerikai irányzat flagellánsainak kellene szót kapniuk? Esetleg az afrikai szárnypróbálgatók azonosítási pontjait is ki kellene szögezni a zsűri szobájának ajtajára? Vagy az orosz irodalmi frontnak kellene nyugat felé húzódnia?
Nem tudom, hogy vagy vele, de jómagam nem hiszek egyik irányzat felsőbbrendűségében sem, mint ahogyan nem hiszek abban sem, hogy az old school feltétlenül régi volna. Minden más, Andris. Minden különbözik. A könyvek, a novellák, a kiadók, a terjesztők, az olvasók, a zsűritagok, stb. Másrészt, nem hiszem, hogy jó irány volna, ha egyik regényt vagy novellát a másikhoz hasonlítanánk. Mindegyik írás önmagát adja el, vagy önmagát teteti a hátsó polcra. (Eltekintve a kiadók, a terjesztők, a boltok, a zsűritagok, a véleménymondók, a kritikusok szándékos el- és megtérítő viselkedésétől). Ám a polcok sem ugyanazok, mint ahogyan azok sem, akik olvassák ezeket az írásokat. Van, akinek előre kerül az, ami másnak hátra, és fordítva.
Tudom, miért is ne írhatnád le, mit miért gondolsz, s hogy felindulásodban még a későbbi írásadtól is megvonod a lehetőségét annak, hogy Zsoldos Péter-Díjat kapjanak. Meglátásom szerint ez elhamarkodott döntés. Ha ugyanis visszavonod a jelöléseket, azzal csak zsűri korábbi döntéseivel dacolsz. Neked nem a díjjal van bajod, hanem azokkal, akik odaítélik azt. Nem tartod őket alkalmasnak a feladatukra. Sőt, ahogyan olvasom, bizonyos értelemben műveletlennek/beszűkültnek tartod őket, mondván, fogalmuk sincs például az angolszász irányzat általad, vagy az angolszászok által fontosnak tartott műveiről - miközben azok persze sok embernek, olvasónak szereznek örömöt Kelet-Európában is. Ez rendben is volna. Merthogy ízlések és pofonok, ugye. Kinek Castro, kinek Valente, kinek Sturgeon, kinek Baxter, kinek Chiang, kinek Asimov, kinek Verne, kinek Obrucsev, kinek Zlotnyikov.
De nem úgy jut előrébb a magyar sci-fi ügye, ha azok ásnak árkokat, akiknek a cölöpöket kellene verniük a hidakhoz. Andris, nem jóakaró az, aki lebeszél arról, hogy kritikát írj bármiről is, csak azért, mert író volnál magad is. Nem barát az, ki bátorít, ha támadsz bármit is, miközben csak eszköznek használ az árkok ásásához. Nem biztos, hogy rosszat akar az, aki másként dönt, mint ahogyan magad tennéd.
Az író dolga, hogy írjon. A legfontosabb tulajdonsága az, hogy gondolkodjon, hogy a lényegről beszéljen. Nem az önös akaratáról, hanem arról, ahogyan szerinte forog a világ. Arról írjon, hogy mitől ilyen ez a világ. Ha ez volt a célod akkor is, amikor azt írtad, hogy szerinted nem szakmai a Zsoldos Péter-Díj zsűrije, akkor nem hiszem, hogy bárki is belédkötne emiatt. Az ellenőrző kérdéseid erre utalnak legalábbis. De félek, félreérthető vagy ebben is, mert valóban ilyen szempontok alapján kellene zsűrizniük? Hát nem éppen magad kérted rajtuk számon, amúgy alighanem jogosan, hogy mi szükség van például a generatív grammatika szempontjainak érvényesüléséhez egy űroperában?
Ne erre figyelj, Andris! Arra inkább, hogy írj, ha írni akarsz. Meggyőződésem, hogy aki csak azért akar íróvá válni, hogy díjakat kapjon, az le se írja az első mondatot. A díjvágyás megfertőzi az alkotói szabadságot. A díjvágyás előbb-utóbb a zsűritagok ízléséhez való igazodáshoz vezet. Minden zsűrit lehet persze addig bővíteni, alakítgatni, amíg lehet, idővel összejön az elismerés - de csak a zsűritagoknak, a zsűritagokért írni felesleges. Egyetlen zsűri sem érdelmi meg, hogy neki írjanak. Az írás szenvedés és öröm. Akárcsak olvasni is az írást. Ráadásul szándékosan rosszul ítélni vagy hozzá nem értően dönteni legalább akkora bűn, mint rosszat írni. Felelősség ez minden oldalról. Akkor is, ha jó működik egy rendszer, és akkor is, ha rosszul.
Tegnap jött haza a magyar delegáció a Eurocon-Tricon 2010-ről. Hatan voltunk ott. Sokkal többen is lehettünk volna. Kiadók, terjesztők, írók, rajongók, olvasók. Ha ott lettek volna, láthatták volna a lengyeleket, akik megtöltve a fél csarnokot ujjongva örültek a díjazottak sikereinek. Sci-fi és fantasy rajongók: együtt! Jómagam 2007 óta járok a HungaroConokra. Alig harmincan-ötvenen veszünk részt rajta. Nagyon kevesen. De még ennyien is vajon mikor érjük el azt, hogy ha nem is tudjuk elfogadni a zsűri döntését, képesek legyünk örülni annak, hogy van egy díja a magyar sci-fi életnek? A rossz döntésnek persze senki nem örül. De mihez képest rossz a döntés? Ezt kellene komolyan végiggondolni, mielőtt nekitámad annak bárki is.
Hozzáteszem, alighanem sokat javítana az évről-évre valakinél mindig keserűen maradó rossz szájíz hangulaton, ha létezne egy Közönség-Díj is. Ha jól tudom, volt már ilyen, a Nova. Nem biztos, hogy ezt kell felébreszteni, de még ezt is lehetne, akár. Az olvasók ízlése aligha szakmai, de ezt nem is várja el tőlük senki. Megasztár-hatás ez. Nem biztos, hogy az nyer, aki a legjobban tud énekelni, hanem az, akire többen nyomnak sms-t. De az is egy ítélet, az is egyfajta rajongás. Mint ahogyan egy zsűri esetében is elképzelhető, hogy nem az kapja a díjat, akire éppen gondoltunk, vagy gondoltál - vagy gondolt az, aki kapja. Én például egyetlen percig sem gondoltam azt, hogy Obama kiérdemelte a Nobel-Díj “béke tagozatát”, és remélem, ő sem gondolta komolyan, hogy kiérdemelte azt. De ettől még megkapta. És még az is lehet, előbb-utóbb kiérdemli azt. Mint ahogyan bebizonyosodhat az is, hogy ez is csak politika.
Szóval, Andris, a zsűri az zsűri marad. Mindig lehet jobb, mindig lehet rosszabb, mindig lehet másmilyen. Ahogyan az írások is, amiket megkapnak. Szerintem nem kellene visszavonnod a Zsoldos Péter-Díj zsűritől a jelöléseidet, de ha tényleg úgy érzed, hogy ez a helyes út, senki nem bánthat érte. Attól nem kell tartanod, hogy a megjegyzéseid után a zsűrtagok le- vagy felpontoznak majd. Ám ha mégis ezt tennék, ott vannak még az olvasók. És ők a legfontosabbak.
Jun szépen építette a szöszke-fekete horvát-japán barátságot, neki külön gratulálok! Az ukrán barátoknak külön köszönet a paprikás vodkáért. Talán már nem kellett volna felbontani éjfél után, de erre csak most, reggel ébredtünk rá. 
