idegen nyelven
péntek, március 19th, 2010
Megint kihúzta a magyar kártyát Sólyom László államfő, amikor azt mondta, hogy a szlovákot idegen nyelvként kellene oktatni a határon túl élő magyaroknak. Ficóék persze azonnal repültek a szavaira, és nincs is mit csodálkozni ezen. Az sem menti a magyar államfő szavait, hogy később megmagyarázta önmagát, hogy úgy értette, mármint, hogy mint ahogyan egy idegen nyelvet is okatnak, olyan módszertannal kellene tanulnia határon túl élő magyaroknak más nemzetek nyelvét, merthogy “kívánatos, hogy a szomszédos országokban élő magyar anyanyelvűek a lehető legjobban beszéljék az állam nyelvét“.
Igazán nincs bajom Sólyom Lászlóval, de egy köztársasági elnöktől elvárnám, hogy kicsit - nem kicsit, nagyon - határozottabban fogalmazzon. Mi az hogy kívánatos? Lételem! Ha már egyszer így fordult a történelem kereke, azt kellene megértetni a határon túl élő magyarsággal, hogy az ország nyelvét muszáj beszélniük ahhoz, hogy részt vehessenek az adott állam életében, eligazodjanak szabályzói között. Nem azért kell megtanulni a szlovákot, az ukránt, a románt, a szerbet, a horvátot, a szlovént vagy a németet, mert kötelező, hanem mert ez az életük alapja. Ezzel nem válnak kisebbé, sem vesztessé, sőt: a magyarságukat, a kultúrájukat csak akkor tudják bátran és nyíltan vállani, ha nem azt éreztetik folyton, hogy nem is tartoznak az adott nemzetközösséghez, mert ők bizony a határon túliak itthagyott, leszakított részei.
Méghogy kívánatos… Kívánatos a csülök, a sör, a tótgaluska, meg egy jó combú asszony - az volna kívánatos.
