blogoló

nos,

sokat tűnődöm azon, hogy vajon miért vannak olyan blogolók, akik nem adják a nevüket a mondataikhoz. Mostanában szembesültem ezzel igazán, amióta megnyitottam a naplómat, és Béci barátommal is leveleztünk erről ma az iwiwen – ezért is döntöttem úgy, ide is leírom azt, amit erről gondolok, kibővítve, kiegészítve kicsit. Nem vagyok benne biztos, hogy jól látom a helyzetet, sőt, alighanem el kell még töltenem pár napot a blogvilágban, hogy rájöjjek, tévedtem-e avagy ráéreztem valamire, de egyszer majd visszaolvasom, és kiderül úgy is, mekkora legény voltam a kezdeteknél.

Merthogy blogot nem feltétlenül magunknak írunk, bár sok esetben magunkról, hanem azoknak, akik valamiért a nethez kötik az életük jelentős részét. A netre járnak olvasni, ismerkedni, tudást vagy egyszerűen csak élményanyagot gyűjteni. Mi pedig, akik komolyan vesszük a szó hatalmát, úgy tartjuk, hogy fontos amit írunk, üzenni akarunk vele, mondani valami hasznosat, máskor meg úgy hisszük, hogy szellemi morzsákat hintünk a net parkettjére, megint máskor tanulunk mi is – akár a rejtőzködők bejegyzéseiből is.

Mindeközben próbálom megérteni, vajon mi készteti az embereket arra, hogy álnév mögé rejtőzve kommunikáljanak. Nagyon sok blogoló megadja a nevét, vállalja tekintetét, és bevallom, nekik sokkal szívesebben írok és válaszolok, nagyon sokan azonban álnév mögött rejtőzködnek. Ez baj, nagyon nagy baj, mert a vélemény felvállalása jellem kérdése, a kritika elviselése lelki stabilitás, szellemi “bútorozás” kérdése, a láthatóság tisztelet kérdése. A rejtőzködés csak abban az esetben elfogadható, érthető , olykor korrekt is talán, ha anélkül meghalna az illető. Előbb-utóbb azonban színt kell vallani. Tartok tőle, ez a fajta civilizációs bujdosás nem azért van, mert olyan erősek, határozottak, szellemileg és lelkileg pallérozottak volnának a rejtőzködő blogolók – ha mégis, az sem feltétlenül hasznos – hanem azért van így, mert nem tanulták meg – nem merik – arccal képviselni magukat, nem tanították meg nekik ennek fontosságát, jelentőségét, így viszont sosem lesznek abban a helyzetben, hogy nyíltan érezzék az öröm, vagy akár a szégyen pírját bőrökün. Pedig mindegyikből lehet tanulni, fejlődni. Megértem persze a rejtőzködést, mert a titok, a titokzatosság fontos mozgató, olyan erős, akár a kíváncsiság, ám vannak pillanatok, amikor komolyan hiszem, hogy ha valami megöli az emberiséget egyszer, a névtelenség biztosan.

sangel

Comments (102) to “blogoló”

  1. Úgy vettem észre, valamennyi jellem, lelki vagy szellemi kép átszivárog a netkommunikáció szűk résein, akár akarjuk, akár nem. Talán éppen az ember eszenciája, talán csak egy vékony héj az egészből, valószínűleg mindez csak a virtuális megjelenés céljától függ: olvasás, ismerkedés, tudás, vagy élményanyag gyűjtése (esetleg szimpla beszólogatás) a szándék.
    A “rejtőzködő arc” pedig csak akkor fordul visszájára, ha valaki beledermed, és nem akar új szintre lépni a kommunikációban. A titokzatosság varázsa hamar elmúlik, és fárasztó lesz. Mert ha többet akar elérni abban, amiért felmászott a netre, idővel tényleg többet kell mutatnia magából azok felé, akik ezt a többletet hordozzák, pontosan az általad említett tisztelet miatt, amiért cserébe nyílt örömöket vagy kínokat élhet át, mert csak ezekből lehet igazán tanulni. (na ezt pont én mondom :) )

    Eme hozzászólás szigorúan “szerintem” volt.

  2. nos,

    éppen erről írtam, flesy, mert éppen az teremti a mítoszokat, hogy elképzelünk valamit, valamiről, valakiről, valahogyan. Ha nagyon erős az a valami, sokáig fennmarad, idővel megtöltjük történettel, a valakit felruházzuk jelzőkkel, besoroljuk a rosszak vagy a jók közé, vagy az éppen úton lévőkhöz. Akkor is, ha azt sem tudjuk, fiú-e vagy lány az illető, negyven vagy nyolcvan, tegezzük vagy magázzuk éppen.
    Nem tudsz annyit mondani magadról, mint amennyit látunk kellene belőled. Nem tudsz olyan jellemzést írni magardól, mint amilyennek valaha is elképzelhetünk. Ha aztán kiderül, egszen más vagy, lehet, el is vesztünk, örökre. Ettől függetlenül érdemes várni, hátha erősebb lesz a való, mint az elképzelt. :)

    sangel

  3. Ha egy kicsit is megfoghatatlan valami vagy valaki, menten körbeszövöm képzetekkel, jelzőket aggatok rá, hogy helyre tudjam rakni magamban, ez ösztönös és kiirthatatlan viselkedés (védekezés, félelem?), legalábbis esetemben.

    És ha az immár “alakot öltött”, “bizonyos” valamivel szemben nem érnek változtatásra késztető impulzusok, vagy direkt nem veszem észre őket, idővel tényleg mítosszá nő bennem, ami nekem nagyonis kényelmes, mert végre megnyugodhatok: a helyére került, s nem moccan onnan. (külön élvezet nézni v. tapasztalni, mikor az ember mégis arra kényszerül, hogy mítoszokat mozdítson ki a helyéről magában)

    Lehet, hogy a fentebb említett ösztönös mechanizmus zajlik le a való életben is? Leülhetek eléd, ihatunk egy sört, láthatod a mimikámat, hallhatod a szavaim, mégsem ismerhetsz meg igazán, s nem is lehetsz teljesen biztos ítéletedben, csak annyira, amekkora helyet szorítasz magadban, nekem.

    Másrészt, hogy megismerhessenek, önmagamat kellene megismerni, az meg, ugye, nem megy mindenkinek, s néha egy élet is kevés hozzá.

    A megismerés ősi játéka szerintem attól függ - akár a neten, akár az életben -, hogy ki hogyan játszik. Őszintén vagy galádul. Ha őszintén, akkor elég tőlem egy játékos nicknév és egy mondat, itt a blogban, ha nem, akár kokler módjára nekiállhatok filozofálni is ( :) ) , végső soron rajtad, a megitélőtőn múlik, hogy észreveszed-e a különbséget, s melyiket itéled igazinak. Hogy őszintén játszol-e, vagy galádul :)

    Bocs a műfilózásért, meg a zagyva agymenésért :) Nem értek hozzá, s csak mert ráérek, nem bodorítom tovább.

  4. Különben két hét alatt itt majdnem az egész brigádot nem hogy névről fogod ismerni, de többet fogsz tudni rólunk, mint a családodról, ha végigolvasol MINDENT. Nekem elhiheted…

  5. azért, mert itt, akik jelen vannak, azok az életben is szoktak egymással találkozni. És az olyan “beszólogatósok” azok meg lassan lemaradoznak. De nem kár értük, mert azok szerintem gerinctelen emberek.
    Aki itt blogol, az névvel, cimmel, cipőszámmal, hajszinnel, hülye és kevésbé hülye szokásokkal vállalja magát.
    Csellovek: Kéremszépen.. mi az a MINDEN?? igy nagybetűsen?? Remélem, csupa jó dolog.. :) amit megtudtál??

  6. Nos,

    szépen és sokat írtatok, és ez jó. Van min elmélkedni. Bölcsészkedni végül is nem rossz, de hasztalan, ha nem jutunk előrébb: úgyhogy, ha már chelloveck is azt mondta, és bellamaria is írja, ismerni fogja mindenki egymást, kezdjük sorban:
    ki vagy flesy? :)

    sangel

  7. Ellenállhatatlan vágyat érzek a hozzásózáshoz :-) Többféle módja lehet annak ki hogyan keveredik a netre és hogy ki miért blogol - ha nem is létezik annyi verzió erre, mint ahány blogoló vagy mint ahány csillag az égen, azért pár verziót és sztorit össze lehetne szedni, már ha elmondaná mindenki a miértjeit. Van pár kedvenc blogom a neten, és számomra három nagyon elkülönülő tábor van. A legszűkebb tábor azoké, akik helyből kapásból felvállalják a nevüket, majd aztán gondosan ügyelnek arra, hogy csak és kizárólag abból a célból és abban a témában blogoljanak, amit elhatároztak, amit jóváhagytak magukban. Tisztelet a kivételnek, de szerintem éppen ők tudnak a legnagyobb rejtőzködők lenni - ez nézőpont kérdése persze -, hiszen él bennük egy kontroll emiatt és általában ők adnak ki a legkevesebb információt magukról, a hétköznapjaikról, az érzéseikről és a gondolataikról. A blogoszféra egy másik, szintén nem túl tág csoportja pedig valamilyen téma köré szerveződik, lásd sfblogs.net ugye, ahol ha más nem is biztos, de azt mindenkiről alapból lehet tudni, hogy szereti a sci-fit, engem legalábbis ez hozott ide, meg Chellovek blogja :-D . Egy ilyen kicsi közösségben lehetetlen rejtőzködni, pláne ha az ember még el is megy sörözni a többiekkel, mindenképpen kitutódik a kiléte, ha másoknak nem is, hát annak a szűk csoportnak mindenképpen. A harmadik tábor azoké, akik szintén álnéven, de valami tágabb blogközösségben kezdenek írni és próbálnak úgy egy közösséghez tartozni és meghallgatásra találni, hogy közben igyekeznek titokbantartani a kilétüket - persze ott sem mindenki ilyen, majd minden oldalnak megvannak a maga találkozói, az aktív blogolók szerintem sok helyen ismerik egymást a valóságban is. Követtem egy-két blogot nyomon a neten azok közül, akiknek a stílusa tetszett, volt köztük olyan, akik nem akarták sem a nevüket publikussá tenni, sem találkozni senkivel: 1 éven belül általában mind lebuktak, pláne ha jó volt a blog, valaki tuti felismerte őket. És aztán költöztek, új név alatt újrakezdtek, vagy éppen abbahagyták. Az egyik ilyen kedvencemet sajnos azóta se találom mióta úgy február táján lelécelt a blogtérről. Az internet egy fura, de szerintem jó hely és mindaddig, amíg valaki nem tiszteletlen és nem rombolni, káromkodni és fikázni jár másokhoz (mellesleg az ilyenek mindig gyorsan el is tűnnek vagy eltávolítják őket), addig nekem nincs problémám a névtelenséggel és a rejtőzködéssel sem. Mindegyik táborhoz tartozók írásai között lehet találni jókat, kevésbé jókat, más a céljuk és másról szólnak, na de olvasni sem csak és kizárólag egy témakörben olvas az ember. De hogy a legfontosabbat se hagyjam le, a net az a hely, ahova nem kell születési anyakönyvi kivonat, ahol elmondhatod mindenkinek, amit nem mondhatsz el senkinek, ha épp így tartja kedved (ha a Karinthy idézetet beírjátok a google-ba, elég sok blogot dob fel… :-)). Szóval vannak akik a nevüket adják, de nem írnak le magukról sok mindent, vannak meg akik pont fordítva, mindent leírnak, ami jó vagy fáj, de azért mivel ilyesmit a valóságban sem köt az ember mindenki orrára, megtartják az igazi nevüket maguknak. Megint mások meg egy közösségben vannak, ahol pár hét alatt tényleg mindenkit meg lehet ismerni hellyel-közzel, dilistül és érdeklődési köröstül, ahogy azt a Listák Embere is mondta, bár sajnos helyrajzi okokból nem mindenkivel lehet (pár hét alatt) személyesen is összefutni, mint például Marikáék. De hosszú távon biztosan. :-)

  8. nos,

    sayed, ezzel még egyet is tudok érteni. :) Nem erőszak az ismertség, bár sokan szendvednek tőle.

    Mi már találkoztunk, ha jól tudom, ültünk egy asztalnál a Trombitásban, így van arcom (pontosabban arcod is :) ) az íráshoz.

    Vizuális alkat vagyok, nem kicsit, nagyon :), olyannyira, hogy szinte hallom a hangját is annak, akitől olvasok, ha ismerem. Amúgy csak a velem született szinkronhangokon olvasok :) lehet, ezért is fontos, hogy személyes hangú legyen az üzenet.

    Vannak, akik úgy gondolják, hogy a név azért fontos, mert ha tudják, birtokolják is a vele járó ismereteket, élvezik előnyeit, szenvedik hátrányait. (Javaslom Ady Endre: A Sion-hegy alatt című versét, abban is a “csak nagyszerű nevedet tudnám” megfogalmazást, és a hozzá tartozó kíváncsiság élményét.) Ennyire nem vagyok névrajongó, és való igaz, a név még önmagában senki. Mindenki maga tölti meg a nevét, vagy nem. :) Értékessel, vagy sem :) Ahogy tetszik – mert valakinek úgyis mindig – így is, úgy is – tetszik! :)

    sangel

  9. Na, te is jóval kezded, sangel:)
    Pont Flesy
    Mi vért pisáltunk, amíg megtudtuk a nevét! :D
    Volt olyan alkalom, amikor kicsapta a gúgl szervere a biztosítékot, annyian beírták, hogy „flesy valódi név”!

    Nem így kell ezt csinálni. Ki kell venni egy hónap fizetés nélkülit, és végigtúrni az archívumokat!

  10. Igen, jól emlékszel, bár ugye nekem is csak egy arcom van hozzád, hangod nincs még… :-)

  11. Hogyhogy nincs meg a hangja? Benedek az, akiről csak olyan fénykép van az sfportalos taliról, amint épp telefonál!

  12. sangel, a szokásos:
    Most olvastam a rólamfüledet, és látom ám, hogy Tiszafüred.
    Ha most azt mered mondani, hogy ismered a Dobrosi Ildikót, belépek a Szcientológia Egyházba.

  13. nos,

    chelloveck, annyira azért nem égeti szét az ujjaimat a billentyű :),
    ráérek, hova is siessek… Meg aztán elég csak megkérdeznem VALAKIT, és úgyis megtudom, nemde? :)

    sangel

  14. nos,

    van hangom hozzád, sayed, csak még nem erős. :) Legközelebb több mintát veszek! :) :)

    sangel

  15. nos,

    attól, hogy telefonálok, Merras, még figyelek arra, hogy ne zavarjam meg mások társalgását!… :)

    sangel

  16. nos,

    chelloveck, oda lépsz be, ahová csak szeretnél, felőlem még oda is, de ebben az esetben készülj! :) Ismerem Ildit, nagyon sokat jártam hozzájuk, a szüleink kollégák voltak, együtt kosaraztam a bátyjával.
    :) :)

    No, mit kezdesz az ígérettel? :)

    …hogy lásd, milyen vagyok: felmentelek ígéreted alól, élj szabad akaratod szerint!! :) :)

    sangel

  17. Benedek, egy dologról elfeledtkezel, mégpedig az álnev és a személyiség közötti kapcsolatról. Nem állítom, hogy én exportáltam a spanyolviaszt, de 95 óta online vagyok, számomra régen megszűnt az álnév és a személyiség közötti romantikus, beteges, stb kapcsolat. Számomr a a Shark vagy újabban a Brod nevek jelentik saját magamat, olyannyira, hogy pl a Tamás névre egyáltalán nem hallgatok. A barátnőm, a családom, de még a régebbi munkatársaim is Sharknak vagy Brodnak hívnak. Tamásnak legfeljebb azok nemveznek akik nem ismernek, így ez a megszólítás nálam a hivatalos formát jelenti.

    Minden 10teletem a tiéd, de az eredeti, ősi - hú ez meredek - netes közösség, akik 94-97 között csatlakoztak (ugye 94-ben még csak egyetemi szférában volt igazán jelen a net) ugyanígy vannak ezzel. El sem tudom képzelni, hogy pl. CyD-re (alias Nemes Dániel, Telnet, Internetto, stb) pl Dánielként gondoljak, vagy akár más, ezer éves ismerőseimre. 97 körül a legjobb barátaimnak nem tudtam a nevét. Tudtam mit isznak, esznek, kivel járnak, hol és mit dolgoznak, mit szeretnek — de nem tudtam a nevüket. Mert egyáltalán nem a név fontos, még az sem, hogy a nevedet születéskor nem te választod. Az a fontos, amit az a név jelent a számodra - pl sayed értelmes, chellovek kissé zavaros de falnivaló, merras sfportal.hu pedofil porno blogjait. Nem mindegy hogy hívják aki írja? Egyébként pont érdekes ilyet tőled hallani, hiszen nap mint nap forgatom az újságokat, olvasom a cikkeket, a szerzők neveit - és nem tudom kicsodák, hogy néznek ki - és nem is érdekel. Az a fontos amit és ahogyan írnak.

    nos :-)

  18. nos,

    Brod, igazad van, semmi bajom, ha valaki új nevet választ magának. Mint írtam, maga tölti meg a nevét tartalommal… :)
    A lényeg, hogy attól még nem változnak meg alapvető ismérvek: honnan jött, hogy néz ki, milyen a hangja, a mimikája. Ha mégis, az gáz, mert a jellemváltók nem barátok… :) Az alakváltókkal sokkal könnyebb! :)

    sangel

  19. Benedek: nem változnak meg az ismérvek, ez igaz, de akkor nem értem a postodat.

    “sokat tűnődöm azon, hogy vajon miért vannak olyan blogolók, akik nem adják a nevüket a mondataikhoz.” - Ezzel kezded a postot, amit nem értek. Minden blogoló a nevét adja hozzá, pl te a sangel-t, Jun a Merras-t, sayed eredeti nevét nem tudom, de nekem pl. ő Sayed. Szélesi egomán, ő a blogjában is Szélesi.

    Azután ezt írod:

    “Mindeközben próbálom megérteni, vajon mi készteti az embereket arra, hogy álnév mögé rejtőzve kommunikáljanak.” - Erre egyszerű a magyarázat. Kezdetben vala a username, amely az angol örökség miatt nem tartalmazhatott ékezetes betűket, és természetesen adatbázisszervezés miatt nem állhat akárhány karakterből. Meg minek is? A Programozók úgy gondolták, hogy a zx231dfg név tökéletesen alkalmas egy user azonosításához, kulcs gyanánt. Persze, be lehetne írni, hogy Nemesmedvesi Dukai-Bán József, nade egy rendszer nem rendszer alapon, az őskorban nem lévén single sign on, eleg sokszor kellett volna megadnia mindenkinek a nevét, így sokkal jobban járt az illető a dallamos zx231dfg névvel. Ráadásul mi magyarok azért is voltunk roszabb helyzetben, mert a rendszerek nem támogatták az ékezetes betűket, így eleve használhatatlanná váltak a neveink. Így kezdődött… :)

    “vállalja tekintetét, és bevallom, nekik sokkal szívesebben írok és válaszolok, nagyon sokan azonban álnév mögött rejtőzködnek.” - hát nem tudom, nekem interneten keresztül még nem sikerült vállalnom a tekintetem :) ez olyasmi lehet, mint szájon át teherbe esni? :) Különben sincs kamerám, számomra eleve gyanúsak a webkamerások, sok perverz maszturbátor, mindahány aki van :) Nem hiszem, hogy a láthatóság tisztelet kérdése lenne, ahogy írod, hiszen hogy is várható el bárkitől, hogy a fótóival tapétázza ki a blogját. A naplóba sem ragasztjuk bele a saját fényképünket, kivéve természetesen Szélesit, Sándorunkról ezt is el tudom képzelni :)

    “hanem azért van így, mert nem tanulták meg – nem merik – arccal képviselni magukat, nem tanították meg nekik ennek fontosságát, jelentőségét, így viszont sosem lesznek abban a helyzetben, hogy nyíltan érezzék az öröm, vagy akár a szégyen pírját bőrökün. ” - Itt jegyezném meg, hogy nem feltétlenül szól a blog másoknak. Én jobb szeretem naplónak tekinteni, amit elől hagyunk ugyan, de mégis magunknak írjuk. Van egy nagy magyar író, aki a novelláskötetének legremekebb, 6 óra 20 perc c. novellájának előszavaban azt írja, hogy a tragédiát ki kell írnunk magunkból. Nos, az átlagember élete eleve tragédia, így aki blogol, az önmagát gyógyítja, legfeljebb megnézheted a kúrát.

    “komolyan hiszem, hogy ha valami megöli az emberiséget egyszer, a névtelenség biztosan. ” - Ezzel egyetértek. De nem vagyunk névtelenek. Van nevünk, legfeljebb nem az, amit annak idején ránkaggadtak, mint bolond pista a karácsonyfára a kolbászt. Nem vagyunk arctalanok, mert az arcunkon ugyanazok a vonások olvashatóak, amelyek a blogban. Legfeljebb te még nem olvasol ezekben :-)

  20. nos,

    pedig egyszerű, Brod: ha tudod valakinek az eredeti nevét, sokkal többet tudsz róla, ha majd nevet vált. Eddig ok, ugye? :)

    Nem azt írtam, hogy nem értem az álnevet, csak próbálom megérteni, mert az mindig jelent valamit, minden álnév újabb infó az illetőről! (kész titkosszolgálat, ugye? :) )

    :) szájon át is terherbe lehet esni, csak komplikáltabb! :) :) Tényleg, neked már “tutujgatták a jancsit” a neten?? :) :) No de komolyra fordítva: ez arra vonatkozik, drága barátom, hogy egy-egy fénykép jó volna a másikról, mennyivel könnyebb úgy a kommunikáció! :)

    Ohh, rejtjeles blogot még nem láttam. Amit látok, azt is azért, mert azt akarják, hogy olvassam, talán éppen azért, hogy gyógyuljanak… :) Ki az az író, Brod, akit említesz? :) :)

    Ok, figyelek a bolg mosolyára, hátha észreveszem egyszer majd a tükörben is! :)

    sangel (ez egy álnév, látod, Brod! :) és most kattints a Rólamra, ott van hozzá az arc, a tekintet…, mindaz, amiről írtam a naplómban)

  21. Látom, sangel, neked azért fontosak a nevek, az arcok; ez lehet, hogy másnak egy kicsit régimódi dolog, de szerintem nem baj, olyan ember is van, aki blog helyett aszongya: internetes napló, e-mailcím helyett meg aszongya: elektronikus levélcím. Sokunkat láthattad különben a Trombiban, bár akkor még senki sem sejthette, hogy ez az arc-kérdés ilyen központi kérdés lesz, ám ha nagyon szeretnéd látni azok arcát, akiké eddig ismeretlennek számít, az SF wiw membersfülére kattintva majdnem mindenkihez van fénykép. (Még Flesyről is volt, de csak kb. két napig - bánhatja, aki lemaradt róla!)

  22. nos,

    chelloveck, ez igazán kedves Tőled, hogy megértesz, de szamuráj vagyok a hódítók között. :)

    Tényleg úgy gondolom, hogy az emberek arccal vállalják magukat igazán, bár fontos az is, amit mondanak, írnak, tesznek. Ezekből lesz az ember az, ami, és aki.

    Nem ördögtől való ez, bár néha van benne valami ördögi… :)

    sangel

  23. Benedek: az iro akit emlegettem, F. Toth Tibor :-) de ez egy alnev :)

    Egyebkent meglepodtem, a hugom rakattant a konyvedre, es a 6 ora 20 jott be neki a legjobban :-) lassan ki is olvassa az egeszet, egyedul a Dimand nem jon be neki szerintem, ami azert fura, mert nekem se :-)

  24. nos,

    előbb idézet egy kitekintéshez….

    értem én, a sayed is fontos például ebben a sorban, ez mind-mind fontos, bár egy közönséges Kovács Pisti is jelenthet annyi, mint a sayed. Amikor azt írom, névtelenség, arctalanságot is írok, mert akinek nincs neve, mintha arca sem volna. Mert fordítva is igaz: ha látunk valakit, akinek nem tudjuk a nevét, előbb-utóbb adunk egy nevet neki, de milyen messze lehet is annak jelentése az igazitól, nemde?… .) Ezért is tetszik a történet, amit írtál, mert a felvállalásról szól. Nevünkben a családot, az őseinket, arcunkkal magunkat ebben a láncban.

    Nálunk, abban a kultúrában, amiben élünk a rövid verzió adatik meg, ezért is fontos talán, hogy minden kiegészítést megadjunk ahhoz, amit gondolunk, teszünk.

    sangel

  25. nos,

    Brod, észrevettem, hogy mindenkinek más jön be… :)
    Nincs olyan ismerősöm, akinek ugyanaz tetszene, de ez így van jól.
    A hat óra húsz nekem is az egyik kedvencem, ismerem az íróját, jó fej, csak a nevekkel meg az arcokkal áll hadilábon… :)

    sangel

  26. Benedek: hiaba, a Vilag Legjobb Szerkesztoje (a tovabbiakban VLSZ) megmondta, hogy egy kotet tobb izlest kell hogy kiszolgaljon, es 10 novella kozul egy-egy csak eltalal es megsebez valakit :-) Egyebkent a koteted meg Sandor keszulo novellaskotete kedvet hozott nekem is novellairashoz :-) Bar en nem tudom ilyen komolyan megfogni a dolgokat, szoval most pl egy olyan novellat irok, amiben valaki ellopta a Nepstadiont :) ja telleg, a Dohanyexport c. novellat at is kuldtem neked :)

  27. Az internet egy új közösségi teret (is) teremtett annó, ahol (kicsit idealizálva) a kezdetekben az volt a fontos, hogy mit mond az illető, nem azt, hogy ki mondja. Egyfajta szuperdemokrácia: a szegény és gazdag, a fiatal és idős, a professzor és hallgató mind az alapján mérődött meg, hogy a hozzászólásaiból, megnyilvánulásaiból milyen virtuális személyiséget épített fel, nem pedig az alapján, hogy milyen társadalmi státuszt, függőségi viszonyt foglal el IRL.

    Én ma is visszatetszéssel nézem, ha pl. valaki a valós életben idős, akkor egyfajta tiszteletet “követelne” ki, noha a hozzászólásai alapján erre nem lenne méltó, vagy valaki a valós életben elért eredményeivel, pozíciójával akarna magának többet (pláne, ha az adott téma szempontjából mindezek irrelevánsak).

    Engem pl. egyáltalán nem érdekel, ha valaki idősebb vagy magasabb pozícióban van, ha az SF-ben nem tud értelmeset hozzátenni egy beszélgetéshez, akkor le van ejtve. Én ugyanis ezekre a fórumokra és blogokra az SF miatt járok. Ha más érdekel máshova megyek, ha magánéletre vágyom vagy másokkal akarok kötetlen témákról beszélgetni, akkor leülök sörözni a barátaimmal.

    Pont fordítva látom a dolgot, mint te. Számomra visszatetsző és ellenszenves, ha valaki nem azt nézi, hogy a másik mit mondott, az megállja-e a helyét mindentől függetlenül, azaz nem a személy szellemi teljesítményét méri, hanem a valós személyét veszi (akarja venni) alapul, és így minden előítéletét, ellen- és rokonszenvét rávetíti.

    Az pedig erősen személyiségfüggő, hogy valaki ki akarja-e teregetni ország-világ számára a privát dolgait. Én pl. megválogatom, hogy kivel miről beszélgetek. Ha elmegyek egy szakmai fórumra, akkor sem azzal kezdem, hogy ráöntem a résztvevőkre a magánéletemet. Nem zárom ki azonban, hogy előbb-utóbb összebarátkozzak valakivel.

    Nem is tetszik az a tendencia (ez persze legyen az én személyes problémám), hogy egyre kevesebb az SF-fel kapcsolatos érdemi tartalom. Ennek megfelelően egyre kevesebb időt töltök az SF-fel kapcsolatos oldalakon (legalábbis interaktíve). Ezt külön sajnálom, mert egyébként az értelmes beszélgetések segítenének, hogy egy régi hobbimban még inkább elmélyedhessek. Erre nem nagyon van igény (mondjuk így jártam, ez legyen az én bajom).

  28. nos,

    nem hiszek a szuperdemokráciában, orka, mert minden egyenlőség és paritás csak addig tart, amelyik valamelyik fél fel nem akar többet a másiknál, vagy amelyik fél nem tesz úgy, hogy kevesebbel is beéri, mint a másik. Az ember egyénként alkamas volna erre, tömegben sosem. A demokráciát azért sem tartom olyan sokra, mert lehetőséget teremt a közönyre, amit ráadásul el is fogad. Márpedig a kisebbség hatalma sosem alapozódhat a többség közönyére, ha normális világban akarnánk élni. De lehet, az ember márcsak ilyen, neki ez is jó, hogy aztán lázadhasson ellen, majd megpihenjen ismét a közöny árnyékában.

    Abban nincs vita: a tiszteletet ki kell érdemelni. Másrészt a bölcsesség sokban függ attól is, mennyire határoznak meg valakit a vágyai. Nem véletlenül idős korban “bölcsül” az ember, nem mindenki, tény - de mi hát a bölcsesség? -, és vannak olyanok, akik már fiatalon is képesek figyelni arra, ami a másiknak fontos lehet.

    Nem hiszem, hogy védekeznem kellene, amikor be akarsz állítani egy olyan pozícióba, amilyenben vagy ahol nem vagyok. Azt írod a bekezdésben, “pont fordítva látom a dolgot, mint te”. Ez a véleményed, tiszteletben tartom, és csak jelzem, erről nincsenek kellő ismereteid velem kapcsolatban. Kezdtednek javaslom a Mellékhatás könyv mottóját, beleírtam az elejére. Abból érdemes kiindulnod, ha valóban tudni akarod, mit gondolok erről.

    Nagyon helyes, szerintem is mindenki annyit teregessen ki magából, amennyit szükségesnek érez ahhoz, hogy részt vegyen a közösségi létben, annak bármilyen fórumán. Csak aztán ne kérje ki magának, ha eszerint mérik majd a súlyát, gondolatainak mélységét, szavainak erejét. Ez tiszta játszma, még úgy is, ritka pillanat lesz majd, ha valaki olyat talál, aki mintha tükörképe volna.

    Kevesebb volna az érdemi SF-tartalom? Eddig is úgy hittem, hogy a sci-fi nagyon is valóságos dolog, vagy legalábbis az lehet. Bármelyik pillanatunkban ott lehet, a sörözéseinkben, az étkezési szokásainkban, éppúgy mint az elolt térben és időben, ahol szintén összeülnek “sörre” az emberek, és szintúgy választanak valamit az étlapról. Az ember nem változik, csak újratanul.

    sangel

  29. nos,

    Brod mester, bocs, hogy későn reagálok, de a Népstadiont ellophatná végre valaki. Nosza, erre kíváncsi vagyok! :)

    A dohánycucc nekem kusza, de erről egy hűs ser mellett, bort a kólába a bánat miatt hangulatban megdumáljuk, ok? :)

    sangel

  30. ftoth:

    Kíváncsi vagyok, mióta netezel. Én hét éve napi szinten használom az orka nicket. Mint Brod világosan leírta, a neten évtizedes múltja van a nickek (saját válaszott felhasználó név) használatának. A posztoddal mindenkit, akinek a nickje (választott felhasználói neve) nem egyezik meg a szülei által adott névvel, potenciálisan vagy ténylegesen saját véleményét nem vállaló gerinctelen alaknak tituláltál. Úgyszintén a pen name alatt írókat, a szerepjátékosokat, és nem sorolom.

    Mindig vállatam, amit írtam, az orka nick alatt több ezer hozzászólás található különböző SF-hez közeli oldalakon. Ezek minősítenek és határoznak meg engem - pozitív és negatív értelemben. Számtalan más arcot ismerek nickről az elmúlt sok-sok évből. Hosszú éveken keresztül a nevüket sem tudtam. Van akinek már tudom, de sosem láttam. Vajon azok véleményét jobban meg kellene becsülnöm akiről tudom, hogy barna hajú 35 éves villamosmérnök? Nonszensz.

    Szerintem egyébként a posztodban világosan fogalmaztál, én azt vettem alapul amikor kialakítottam a képet magamban a véleményedről. Tudom, hogy sok blogoló narcisztikus, önimádó, magamutogató alak.

    Kiváncsi vagyok a Mellékhatásból eddig nem olvasott írásokra. El fogom olvasni, és meg fogom ítélni a magam módján, hogy jónak tartom-e vagy nem. Egyáltalán nem érdekel a mottó vagy a novellák elé írt magamutogató bevezetés. Nem érdekel ugyanis az, hogy szerző mit nem tudott elmondani novellával. Aki író vagy annak tartja magát, tudnia kell elmondania vagy rossz író. Nem fogok továbbá jobbnak/rosszabbnak értékelni egy írást azért, mert megismertem az íróját személyesen vagy az írásművein túl.

    Te nem szívesen válaszolsz olyanoknak, akik nem a családi és utónevükön szerepelnek a neten, én meg nem szívesen beszélgetek olyanokkal, akik előítéleteiket a témát ennyire kevéssé ismerve ilyen durván fogalmazzák meg. Átmenetileg mindketten kivételt tettünk, de ezt ha nem akarod nem kell folytatnunk.

  31. Brod: nem vagyok egomán, csak szeretem, ha a neten is az lehetek, aki vagyok. Ez persze abból az érzésből ered, ami a kezdet kezdetén engem is elfogott, ahogy most benedeket: akkor úgy tűnt, mintha a netezők egy része a nicknév mögött rejtőzne.

    Gyerekek: tudatosítsuk, hogy amiről vitatkoztok, az nem két egymással ellentétes dolog, hanem két, _egymás mellett_ létező dolog. Igen, van, aki olyan, mint orka és van, aki igenis rejtőzik a neve mögött, és a netet arra használja ki, hogy gerinctelen énjét egy nicknév mögé rejtve kiélje.

    Mindkettőtöknek (hármótoknak) igaza van, és amikor véleményeteket úgy adjátok elő, hogy közben karmotokat a másikba vájjátok - akkor bizony rosszat tesztek magatoknak és a másiknak is.

  32. Üpsz, ez a karmos dolog leginkább orkának szól :P

  33. nos,

    orka, sok benned az indulat.

    Vagy nem olvasol pontosan, vagy nem akarsz pontosan olvasni. (Hozzáteszem, írni sem könnyű pontosan… :) )Ám nem könnyű úgy vitázni valakivel, ha csak arra figyel, amit gondolni akar.

    Nem támadtam soha senkit, leírtam valamit, amit gondolok. Közöltem észrevételeimet, érzéseimet. Nem mondtam senkire semmi olyat, amitől indulatosnak kellene lennie, de elfogadom, mindenkire másként hatnak a szavak. Kár, hogy ilyen hatást vált ki belőled - ráadásul semmi bajom veled, sem azokkal, akiknek nem látom az arcát, nem tudom a nevét. Nem szeretem, ennyi, és nem szívesen írok nekik. Ettől függetlenül megteszem. Az én döntésem, az én billentyűim. Ehhez nincs köze annak sem, mennyi ideje lógok a neten. Az életben sem szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akiknek nem tudom a nevét. Így szocializálódtam. Többnyire mindig megkérdezem az asztalnál ülőktől, kik ők, honnan jöttek, mit csinálnak. Ilyen egyszerű gyerek vagyok. Másrészt bemutatkozom én is. Régimódi, lehet, de nálam ez már csak így kódolt. És nincs olyan értelmező szótár, amelyik úgy fordítaná ezt, hogy megvetem azokat, akiknek nem tudom a nevét, nem látom az arcát, s hogy lenézném, lesajnálnám őket. Újságíró vagyok, húsz éve találkozom ilyen emberekkel is, de még soha senkit nem tartottam kevesebbre csak azért, mert nem tudom a nevét, nem látom az arcát. Csak nem szeretem, mert tapasztalom szerint ennek mindig oka van. Ez nem előítélet, hanem tapasztalás. Ezt osztottam mindenkivel, aki olvassa a naplómat. A net pedig kiváló terep a rejtőzködésre, de ezt Te is tudod, és a rejtőzködés sosem önmagától van – bár nyilván, ezt is tudod.

    Arra kérlek, ne magyarázz olyan jelentést a szavaimba, amit nem hordoznak. Ha mégis ezt tennéd, az nem fair. Amúgy pedig, ha valakiről tudom például, hogy villamosmérnök, és hogy 35 éves, attól még lehet unszimpatikus, és lehet barát is. Nem ez dönti el, ebben igazad van. Mégis fontos adalék az illetőhöz.

    Azt teszel a Mellékhatással, amit csak akarsz, a te döntésed. A mottót azért mégis ajánlanám a figyelmedbe, hidd el, sokat segít mindannak a megértésben, amit írok. Nem véletlenül születnek ezek a mottók, de igazad van, ez semmit nem tesz hozzá a novellákhoz, és nem is vesz el belőlük semmit. Azokhoz tesz hozzá, legalábbis remélem, akik olvassák ezeket az írásokat.

    Magamutogató bevezetés!? Ezt írtad, valóban? Magamutogató? Hm… Ezek szerint Neked erről szólnak ezek a bevezetők.

    Jó vagy rossz író? Sok van ebből is, abból is. Nem tudom még, melyik táborba tartozom majd. Egy könyvből aligha lehet ezt megítélni.

    Rossz írások, jó írások? Ezt mintha könnyebb volna megítélni, és ezekből is van sok. Ráadásul azt is figyelembe kell venni, kinek mi a rossz, kinek mi a jó. Ízlésekről pedig nem vitatkozunk, ugye. Az sem volna fair.

    Ám az is tény, hogy vannak jó és rossz olvasók. A jó olvasó szerintem is az, aki az írásért önmagáért olvas, nem pedig az író személye miatt – bár, ha sok jót olvas valakitől az ember, reménykedik, hogy a következő is jó lesz. Ám botorság azt gondolni, hogy befolyásolná a novella, a regény alapvető megítélését az, hogy ismeri-e valaki – vagy sem – az írót, adalékokat tud meg az írás keletkezésének körülményeiről. Ha ez mégis befolyásolná, az rossz olvasó, rossz bizony. Mert akkor a körülmények rabja volna, nem pedig az írás elemzője, értője, figyelője. Biztosan van kedvenc íród, és olyan írása is talán, amelyik nem tetszik, vagy kevésbé érint meg. Nekem számos olyan regényem, novellám van a kedvenc íróimtól – akiket bár nagyra tartok, és igyekszem megismerni az életüket, mert ez sokat segít abban, hogy megértsem, mi motiválta őket abban, hogy megírják a művet –, mégis akad közöttük olyan alkotás, amire azt mondom: ez bizony nem tetszett, ezt gyengébbnek tartom.

    Orka, azt gondolom, és tényleg nem bántásból írom: nem olvasol figyelmesen. Nincs előítélet bennem. Ráadásul durván sem fogalmazok.

    Amúgy pedig nem azért írok naplót, hogy megsértődjek azon, ha valakinek más a véleménye.

    Itt leszek. Ha írni akarsz nekem, vagy ha azt szeretnéd, hogy írjak Neked, megtalász. Folytathatjuk, és kezdhetünk újat. Nem rejtőzöm el.

    sangel
    (látod, sangelként írom én is a naplót, de ha ráklikkelsz a Rólamra, kapsz egy kis adalékot sangelről :) – na tessék, máris 1/3 személyben írok magaról… :) )

  34. A sárga irigység fog el!
    Ennyi szép, hoszzú hozzászólás és egyik sem off!

  35. nos,

    sheenard, köszi a békéltető tárgyalást, de bennem nincs harag orka iránt… :)

    sangel

  36. nos,

    chelloveck, ez a blog márcsak ilyen, de legalább van benne lendület! :)

    sangel

  37. mongyuk en ennel sokkal durvabb postot fogalmaztam meg, aztan megse kuldtem be.

    :) Orkarol csak annyit, hogy inkvizitor alkat, es ebbol szerintem mindenki tudja mire is gondolok.

    Nekem teccettek a bevezetok, a gyilkos idok c. valogatasbol ami a kedvenc novellaimat tartalmazza is mindig asimov meg nem jut eszembe a masik szerkeszto levelezeset, kommentjeit olvastam legtobbszor :) Nekem a Mellekhatas bevezetoi hozzatesznek, nem azert mert nem ertem a novellakat - mondjuk ugye volt egy amit felreertettem, igaz Benedek ? :) - hanem mert adnak egy plusz hangulatot az irasoknak. Lehet, altaluk tobbet gondolok, erzek bele a novellakba, mindenesetre aki ismeri a hugomat annak erdekes teny lesz, hogy 2 nap alatt vegigolvasta az egeszet, ami nala nagyon nagy szo, mivel nem szereti a scifit. Ezt a kotetet viszont imadta, ami vagy azt jelenti, hogy egyszeruek a novellak - vagy azt, hogy egyszeruen jok a novellak. Ot peldaul minden bevezet[ megfogta, allitasa szerint pl. a 6 ora 20-nal mar a bevezetonel elkezdett borzongani. Szoval az en velemenyem, hogy ezek kellenek, es remelem a tobbi is ilyen lesz Benedek :)

    Ja, azert hogy rosszat mondjak, a Dimandot jobban is megirhattad volna :-): :)

  38. Érdekes, először én is felkaptam a cukrot egyébként Benedek bejegyzésén, el is számoltam tízig, meg el is olvastam még jópárszor, hogy meg tudjam ítélni mit is akarhatott vele. Indulatból nem lehet ugyanis vitázni, pláne nem érvelni, márpedig nekem ez az írás vitaindítónak tűnt, így végül így is kezeltem le.

    A másik, hogy ma már áttételesen szóbakerült a Gyilkos Idő Sheenardnál (Clarke novella kapcsán), meg most itt Brodnál… ezt égi jelnek veszem azt hiszem, mert az idővel kapcsolatban azon filóztam, hogy ki legyen a 3. felvonásban - egy novella a Gyilkos Időből vagy egy 3. könyv… :-) Lehet, hogy itt kószál felettünk valami közös tudat, hogy többen lecsapolták a Gyilkos Időt belőle ma reggelre?
    Asimov mellett Martin H. Greenberg volt az a bizonyos másik levelező, akitől én spec semmit nem olvastam azt hiszem. :-)

  39. :-) Nekem eleg volt ahogy asimovval vitazott :-) kicsit hasonlit filingben orka es szelesi vitaira, nem tom azzal dicserem vagy szidom orkat hogy ot itelem asimovnak :) nalam az asimovi a csokott, bigott, vaskalapos, merev, agg agyszerkezetu jelzok szinonimaja :)

  40. nos,

    Brod, igazad van, mindent lehet jobban írni, pláne a Dimandot, de ilyen lett. Amúgy, és meglepő talán, de sokan vannak, akiknek bejön. Az egyik barátom – nevét nem illik ide írni, és nem azért, mert kritikusan fogalmaz mindig –, aki bevitte magával a budira, mondván, egy fejezet, egy ülés. Azt mondta, nem tudta letenni, végigülte az összes fejezetet, a végén meg lezuhant a vécédeszkáról, mert annyira elzsibbadt a lába. Ebből is látszik, hogy így is, úgy is olvassák. (azért megígérem, igyekszem jobbat írni, Brod! :) )

    Annyit írsz a húgodról, hogy már-már felkelted az érdeklődésemet! :) :) Főleg, hogy bejöttek neki a novellák. De komolyra fordítva: mondd meg, hogy üdvözlöm! (és mondd meg neki azt is, hogy Benedek is csak ember…, írja már a következő regényt! :) )

    sangel

  41. :-) majd hungaroconon megismered, lehet megint sikerul elcsabitanom ra, baaar a multkor Sandorunk viselkedesetol jo idore elriadt a rendezvenytol :)

  42. nos,

    ismét sayed! :) köszönöm a védőbeszédet, valóban vitaindító gondolatoknak szántam, mi sem bizonyítja a bevezetőjét.

    A Gyilkos idő a legkirályabb gyűjtemény, amit valaha is kiadtak, minden benne van, amit a sci-firől tudni illik. Nagyon bírtam a bevezető levelezőket, bár nem mindig értettem, miről leveleznek.

    sangel

  43. nos,

    Brod mester, bizonyára éles vita volt az is, orka és sheenard között, nem olvastam, de egyszer majd, talán… :)

    sangel

  44. Éles vita orka és sheenard között asszem, nem neten ment, hanem élőben az egyik SFportal tali végén a jupátban, ha jól emléxem, a történelem folyásáról. :)

  45. nos,

    akkor ezt már sosem fogom megtudni… :)

    sangel

  46. ftoth:
    “Nem mondtam senkire semmi olyat, amitől indulatosnak kellene lennie”
    “Nincs előítélet bennem. Ráadásul durván sem fogalmazok.”

    Idéznék a saját posztodból:

    nagyon sokan azonban álnév mögött rejtőzködnek. Ez baj, nagyon nagy baj, mert a vélemény felvállalása jellem kérdése,

    azért van így, mert nem tanulták meg – nem merik – arccal képviselni magukat, nem tanították meg nekik ennek fontosságát, jelentőségét,

    Tehát aki a családi és utóneve helyett az internet évtizedes hagyományai szerint választott névvel van jelen, az nem vállalja véleményét, ami jellemtelenség, és ennek oka, hogy rossz nevelést kapott és gyáva.

    Ezt írtad. Nem tudom, hogy ezt hogyan lehet másként olvasni.

    Egyébként rossz hírem van: most jövök az Index fórumáról (Magyarország egyik legnagyobb régi fórumrendszere), ahol milliószám vannak nickek, és töredék százalékban valódiak a nevek. Rendszeresen látogatok más fórumokat, ott is hasonló a helyzet. Szóval netes életeted arctalan, jellemtelen, neveletlen és gyáva nickek tengerében kell leélned.

    Az elmúlt évben újraindult sfportal találkozók majd mindegyikén ott voltam. Mindenkinek családi és utónévvel mutatkoztam be, akivel kezet fogtam. A neten megtalálható találkozós fényképeken is szerepelek. A posztod alapján azonban csak nick mögé rejtőző arctalan, jellemtelen, neveletlen és gyáva alak vagyok, és szerinted nincs okom ezt (akár szenvedélyesen) visszautasítani.

    Valaki értékítéletével itt komoly gondok vannak.

  47. nos,

    orka, nincs mit mondanom.

    Nem figyelsz, tényleg nem.

    Rögeszmékkel nem tudok vitatkozni.

    sangel

  48. :)
    Egy másik helyen folyó beszélgetésből ideollóznék egy linket:
    http://lakatos.free.fr/Tanitas/AT/Utcai/utcai.html
    Fogadd gratulációmat: gyakorlatilag minden pontot sikerült végigvenned.

  49. azt hogy Orka szerint mi a véleményed az álneven netezőkről olvastam és szerintem biztosan téved
    de mi a te vélemenyed mert azt meg mindig nem tudjuk csak az elso bejegyzesbol és abból ez is kiolvasható

  50. nos,

    köszönöm a gratulációt, orka! :) nem értem, miért (inkább persze csak úgy teszek, mintha nem érteném), de köszi.

    érdekes, amit küldtél, elolvastam. Tudod, mi hiányzik belőle? Amitől az egész jól hangzik, de semmit sem ér: egy vita sosem a győzelemre megy. Aki győzni akar a vitában, az nem is vitatkozik… Éppen ezért: aki igazán vitatkozik, az veszíteni sem tud.

    sangel

  51. nos,

    Kovács XIII János. Légy üdvözölve a fronton!
    Érdekes a neved, nemesi? :) (még azt is hihettem egy pillanatra, hogy álruhás orka jár közöttünk, de nem volna fair ezt vélnem, ugye? :) ) – ezért is írom le hangosan, és nem csak magamba fogva, mert az sem volna fair. Sem veled, sem orkával szemben.

    Egyetértek, mindenki azt olvas ki a szavakból, amit dekódol, vagy dekódolni akar.
    Másrészt, milyen jó volna, ha csak egyféleképp érthetnénk mindent, amit leírunk, azaz leírok.

    Ha lehet azonban, nem sorolnám be az anonim levelezőket egyik táborba sem. Semmilyen táborba se. A magyarázat egyszerű: nem tudom kik ők, azt sem, mi célból blogolnak, mi a céljuk. Botorság volna olyanokat megítélni, akikkel még nem is leveleztem. Nem volna fair.
    Véleményem azonban van, nem prejudikációim, csak hangos gondolataim. Ha valaki ebben prejudikációt lát, akkor az azt akar benne látni.

    Mert azt továbbra is vállalom (naná), amit a nyitóban (harmadik bekezdés) írtam. Minden rejtőzködésnek oka van. Nem tudom, mi. Azt írtam abban – szóhasználat nagyon fontos! –, hogy tartok tőle… Ez a szótáramban azt jelenti, hogy nem vagyok benne biztos, de tartok tőle, és még tévedhetek is, naná!…

    sangel

  52. http://www.sfportal.hu/forum/index.php?showtopic=47251

    A legutóbbi hozzászólásom az SFportal fórumában (mer’ már’ ott is hullámokat ver ez a post :D ) első része picit vonatkozik erre a vitára.

  53. nos,

    merras, nem tudom, de fölöttébb érdekes amit, írsz, és javíts ki, ha 01-es :) létemre rosszul látnám: a web2-es világot is az ember teremtette. Ha úgy tette ezt, hogy kihagyta belőle az alapvető emberi normákat, akkor az baj. Ha az a célja ezzel, hogy tegyük névtelenné, egységes, alaktalan masszává a világot, az embreket benne, akkor az baj. Ha bárki, bármelyik ember azt gondolja, hogy ebben a teremtett világban másként számítanak az alapvető emberi normák, mert a rendszer ilyet nem ír elő, azaz megengedi, akkor az baj. Hozzáteszem, a 01-es világból nézve, és nem tagadva, hogy szükség lesz egyszer a változásra, mert a változás esélye nélkül önmaga létét veszélyezteti bármilyen élőlény a világon, és azon is túl.

    Ám ha ebben a 02-es világban az a hasznos, az a normális és az elfogadott, hogy úgy legyünk bártak, büszkék, okosak, beszólósok, féltékenyek, érzelmesek, gyávák, gonoszak vagy bölcsek, hogy közben senki ne tudja meg, kik vagyunk, és csupán a a gondolataink, szavaink árán akarunk hatást elérni, érzelmet kiváltani, meggyőzni, győzedelmeskedni, akkor azt hívom én az emberiség halálának. Az alak, a forma elveszti jelentőségét, szellemi lényként dicsőül csupán vagy ég el az ember. Eltűnik a matéria fontossága, a vele járó összes emberi dolog, a mosoly látványa, a sírás bánata, ahogyan lefolyik a könny az arcodon, a sós íze, a keserűsége, az elővillanó fogak rendezettsége, vagy kuszája, az, amit mindez kivált belőled, egy érintés a bőrödön, a testtartás szerepe, a pupilla villanása, a mimika, a mozdulat, az ölelés forrósága vagy rigedsége, a szégyen pírja, a boldogság lángolása.

    Lehet, újfajta ember születik ezzel, és aki nem idomul, nem alkalmazkodik, azt ugyanúgy kirekesztik, megalázzák, elpusztítják, mint egykoron, vagy mostanában is, és gyanítom a jövőben is lesz rá példa, színe, szaga, bőre, hite miatt, de ez a része a világnak most sem tetszik.

    Belátom, sokan vannak ma is, akik belső magányukban érzik jól magukat, de ha ennyire elidegeníti magát az ember a másiktól, azzal véget vet önmagának is – a mai értelemben vett önmagának biztosan. Azt pedig ki tudja, hová vezet – vélhetően átszabja majd a lelkek porhüvelyének ábrázatát.

    sangel

  54. ááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Benedek, felejtsd el ezt a vebegy vebkettő faszságot, kérlek. Merrast már kiosztottam a másik fórumon. Nagyjából - a netes evolúció - perssze rengeteg idézőjellel ezt a terminust - szóval a netes evolúcióban felmerülnek a hagyományos formáktól eltérő viselkedések, de ennek értelmetlen nagy feneket keríteni. Két közegről van szó, pl orka kommunikációja a tökéletes jobboldali retorikai elveket követi, de ha elmegy a Fekete rózsába, és a romák között ilyen stílusban, módon beszélne, megspankolnák az arcát egy törött sörösüveggel. Itten meg lehet tenni, mert viszontlag ritkán fordul fizikai érintkezésig a dolog.

    De még eccer leszögezem, a vebkettő egy brand, magyarán kamu, sóder, almás, bélás, faszeg, kam, ködösítés, maszatolás, árnyékmóka, stb…. amit Jun (aki az utóbbi időben nagyjából a jehova tanuja szintre süppedt a netes közegben, ráadásul mosmá kezd térítőszándékkal is fellépni) szeret vebkettőnek hívni az ugyanaz az web, csak a sok sötét parasztnak csináltak néhány alkalmazást, amivel a html kódok ismerete nélkül, tömegében képesek a faszságaikkal elárasztani a világot. Nincs vebkettő, sötét parasztok vannak akik most nekiálltak kajabálni a nagyvilágba, ráadásul komplett iparágat lehet rájuk építeni. ehhh…

  55. híres primadonna -nick néven táncol, hogy megtudja, vajjon neve olvasata nélkül is sikeres?

    Brendel Mátyás -meg akar valósulni, azt akarja, hogy a világ tudja, egy tudós rejtezik a blogszférában, páratlanul eredeti gondolkodó, költő, evulucionista és ateista aktivista És imádja látni, hogy hány találatot ad a nevére a mindenhatoooo
    32 nevem van, mint Ságvárinak, több macskám is én vagyok, aki velem, a gombolyaggal játszik
    admin vagyok és nem akarom hogy fölsmrjenek, de mégis

    fiú vagyok -és PinciMókus címen lánypizsi blogot írok

    Belle -csúnya vagyok

    Supercadzo -töketlen

    Tökéletes -tökéletlen a csávó

    The Pure -egy összetett csávó (lásd a 32 nevűt)

  56. nos,

    Brod mester, hallod a kő zuhanását? :) Mégha nyersen fogalmazol is, és érzek némi indulatot, ami nem feltétlenül jó… :)

    sangel

  57. nos,

    Political Incorrect, se köszönni nem tud, sem írni, és mintha nem is létezne…

    Látott már primadonnát táncolni?

    sangel

  58. Benedek arra gondolsz, valaki meg akar kövezni, avagy szívedről gördült le a mázsás teher, egyetértés gyanánt?

    Az indulat kell, a steril világ gondolata megriaszt. Az egyik kedvencem Stallonetol a Pusztító, na en is a csatornában laknék, és zabálnám a patkányburgert.

  59. Benedek: viszont kimond egy fontos és igaz dolgot: “több macskám is én vagyok, aki velem, a gombolyaggal játszik” - ezt minden macskatartó meg tudja erősíteni hogy télleg így van. Hiába te vagy az ember meg a gazda, az a bundás geci uralkodik rajtad meg az egész lakáson….

  60. nos,

    csak készülj arra, Brod, hogy indulattal jönnek majd feléd is.

    A kő zuhan, nem repül! :)

    sangel

  61. Nos,

    csak azt fejetsük el azért, Brod mester, hogy ki vette, veszi magához azokat a macskákat? :)

    sangel

  62. Nekem tetszett P. I. hozzászólása; olyan egy kicsit, mintha a 20y.hu-ról jött volna.

  63. Benedek: Zuhan? Az jo :) egyebkent semmi bajom az indulatokkal, tisztesebb mint az “egyenes” beszed….

    Ize hat ezt a macskas magahozveszest nem teljesen ertem, nekem tobb szerencsetlensegbol adodoan lett macskam…Mindkettonk erdeke ben mondom, jobb hogy megszokott, bar sajnalom, mert a vegen egesz szepen beidomitottam. Valoszinuleg belatta, hogy o nem gyozedelmeskedhet, es keresett egy masik gazdat akit szabadon terrorizalhat….

  64. nos,

    az igazat megvallva, nekem is tetszett Political Incorrect szösszenete, egyedi, nagyon is, csupán néhány dologra hívtam fel a figyelmet, amit tapasztaltam, chelloveck. Az mi az, amit írtál, ahonnan “jött”? Lehet, ciki, nem tudom…

    sangel

  65. nos,

    Brod mester, az indulat hasznos dolog, ha józan fejjel is ugyanúgy gondoljuk.

    Ráadásul bírom a macskákat, egyre jobban, még azt is, ha öntörvényűek… :)

    sangel

  66. Benedek en elegge indulatos vagyok jozanul :-) alt. reszegen olelem keblemre a vilagot :)

    En is birom, roppant tanulekony allatok. Pl a macskam ha egy idegen papucsot lobaltam fele, mele undorral tovabb rosszalkodott, viszont ha a sajatomat, rogton farokfelvagva elspurizott :) Sot, az a budos dog meg a konyhakeseket is meg tudta kulonboztetni, ha a husvago kes volt a kezemben rogton beindult a doromb, minden mas kes eseteben no rekacio :) tudta, ha az a kes van nallam, akkor telezabalhatja magat mindenfele nyers huscafadekkal :) Eskuszom, ha egy kicsit tovabb marad, ma a Graal kiado prominense lenne :) o is sarga :-)

  67. nos,

    :), észre sem veszem az utolsó megjegyzésedet. :)

    De mi a helyzete a kissándor papagájjal? Egyre többször figyelem, és egyre szimpatikusabb az is. Lehet, persze, macskával nem barátkozhat… :)

    sangel

  68. Abszolút nem ciki, ez csak egy blog az 1 000 023 közül. Szerintem többen írják, afféle nézőpontblog a „fiatal-vagyok-de-megvan-az-önálló-véleményem-még-ha-egy-kicsit-elvontan-fogalmazok-is-emellett-szeretek-bringázni-és-befüvezve-filozofálni” szubkultúrából. Politically Incorrect hozzászólásának olyan volt a stílusa és a hangulata, mint az ottani bejegyzéseknek, nekem legalábbis ők jutottak az eszembe róla.

  69. Benedek: csak nagyon is vedd eszre :) Jun idegesitese, ugratasa, szidalmazasa az egyik fo es nelkulozhetetlen pontja a MU talalkozoknak :) En egy idoben stresszlevezetonek hasznaltam, nehany szidalmazas utan sokkal jobban ereztem magam. Aztan Jun behodolt a penznek, es mar aztat kovetelte, hogy az ilyen beszolasok alapdijon 300Ft-ba kerul az elkovetonek, amely egy kozos kasszaba vandorol, amit idonkent kozosen eliszunk….Na halisten ez gyorsan megszunt, mert Jun onzo es penzehes lett, es egymaga itta el a penzeket. Azota nem fizetunk neki :)

  70. Brod, a nagy nyilvánosság előtt elkövetett, ilyesfajta típusú beszólásoknak felára van, vagy elfelejtetted az Átjáró Fesztiválos esetet? :)

  71. Hu az ciki volt…. CB-radioval kommunikaltunk, ideges voltam, kerestem junt de nem leltem, beleorditottam a radioba valamit, hogy hol van mar ez a kis sarga…#%Y%$#YY#$Y%Y%#$Y%eci? - mire egy morozus hang megszolal az eterben: 5000!

    :-)

    De Jun figyi, nem a nyiolvanossagrol volt szo, ez szuk kor, gyakorlatilag csak az asztaltarsasag tagjai vannak jelen ergo ez csak 300 volt :)

  72. nos,

    köszi, chelloveck, tágul hát a látóhatár! … :)

    Mi a tapasztalat, mikor jön a roham? : )

    sangel

  73. nos,

    Brod mester, a Junra tett megállapítások még akkor sem poénosak, ha nevetni lehet rajtuk. :) Ismerem az ilyet, van benne valami kollektíve kegyetlen, ami kicsiben, egyéniben még ugratás, az nagyban, tömegesen már halálos. Van rá példa a történelemben, sajnos, elég sok példa, és nincsenek illúzióim, lesznek is még.

    Ez a gondolatkör már-már visszavisz a blogoló nyitó vélelmezéséhez, de istenuccse, bele nem kezdek mégegyszer abba a vitába! … :)

    sangel

  74. nos,

    Jun, ezen azért konkrétan szétröhögtem magam!… :) bocs… :)

    …és ez Neked is szól, Brod mester! :)

    sangel

  75. nos,

    lemaradt, bocs, Brod, hogy mennyit is fizettél összesen Junért? :) :)

    Tudod, csak a kíváncsiság…. :)

    sangel

  76. Roham???
    (Én nem vagyok mai gyerek, nekem iszonyú lassú a felfogásom.)

  77. nos,

    ezek szerint nem lesz roham! … :) :)

    sangel

  78. Egyelőre semennyit, de ha egyszer behajtom rajta, akkor a rózsadombon veszek az összegből egy házat. Sőt, talán még egy középkategóriás kocsira is fussa belőle. :)

  79. De még mindig nem világos, milyen roham.
    Különben, sangel, azon röhögök, hogy neked már nem is muszáj új bejegyzéseket írnod, teljesen jól elvagyunk ezzel az eggyel. :D

  80. Jun ez nem igaz, egy ideig rendesen fizettem, csak Sandor megrontotta az erkolcseimet, mivel o kezdett el nem fizetni :) Amugy igazad van, szerintem mar egy csaladi haz ara osszejott volna : :) Ja emlexem azert nem fezettem egy ido utan mert egy csomo tartozasod igy hajtottam be :)

    Benedek: tljesen igazad van amugy, ami kicsiben, az a nagyban, ha hatalomra kerulnek, Jun mar be lenne vagonirozva… :)

  81. nos,

    amit merrast és Brodot illeti: javaslom, költözzetek össze! :) Így egymásra költhetnétek a zsetont, és még sheenard is élvezhetné ennek előnyeit! :)

    sangel

  82. nos,

    chelloveck, a roham arra vonatkozott, hogy most akkor elárasztanak leveleikkel a huszárkettőbénégyek-gyek, a futóöthármasok? Mert akkor szervezek rá reklámot, hogy legalább pénz is jöjjön a bejegyzésekkel… :)

    Amúgy igazad van, nyitok egy újat, mert ezt már sokáig kell görgetni, ha olvasni akarom, vagy írni… :)

    sangel

  83. Benedek en mar laktam egyutt Junnal :) meg eccer nem nem soha!

  84. De, de, újra! Vagy még jobb: inkább Brod költözzön be Sándorhoz és Junhoz és kamerázzuk be a lakást!!! :-) Sztem az évtized legjobb reality showja lenne! :-D

  85. ftoth: vazzeg, egy hónapig laktam együtt broddal… a második héten fel akartam vágni az ereimet, mivel egy katana elakadt volna a brodot körülölelő, tapintható negatív hullámokban!

    Sayed: néha neked is beteg gondolataid vannak. :D

  86. Befejezniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii…

    Vagy folytatni személyesen: Trombitás, június 11. 19 óra

  87. nos,

    Brod, ez nem vitás, Te már mindent tudhatsz Junról… :)

    sangel

  88. nos,

    sayed, ezt támogatom. Lakjon együtt mindenki! :)

    sangel

  89. nos,

    merras, ne tiltakozz! Nem fog fájni, Brod nem fáj, ugye? :)

    sangel

  90. nos,

    sheenard, Te se tiltakozz, Junt már úgyis megszoktad! :)

    sangel

  91. benedek: figyi, Jun viaszt izzad! de tenyleg….akarmikor kitakaritottam, viaszdarabkak voltak mindenhol. Aztan haromnapra ra megint viaszdarabkak…csak Junbol johetett, a regi lakasaban lattam ennek nyomait.

    sayed: szerintem rossz otlet, az elso heten megolnenk egymast, vagy alkoholmergezest kapnank…

  92. nos,

    Brod, itt a nyilvánosság előtt megfejtem a titkot: Jun éjszakánként gyertyát éget :)

    Gondoltad volna?

    sangel

  93. Benedek en jobban tudom: Jun a ket vegen egeti a gyertyat… :) ennyit melozni….

  94. Szépjónapot!

    Nnnamármost az van, hogy ti ezt itt jó régen megeszmecseréltétek, de én csak most itt. Könyvesblogról. Szkrolloztam-szkrolloztam, nyalánkságot keresve, amikor egyszer csak szembetűnt a csuklyás. Dehiszéneztismerem! Klikk össze-vissza infóért, lelem blogot, örvendtem.
    Aztán még az is van, hogy leltem ezt a posztot itt, és most jól hozzászólok. Nem feltétlen építő jelleggel, csak úgy additíve a még valami okán. Ehhez a magamat arccal felvállalós témához. Nekem nem hiányzik. Sőt, néha kimondottan jó dolog nem tudni, hogy hogyan is néz ki illető a drót másik végén. Nem jártál még úgy, hogy írásaiban szimpatikus alak élőben taszító volt? És igazán, szívből sajnáltad a dolgot, merthogy a fejecskédben máshogy élt? És csalódottság lett úrrá rajtad azzal együtt, hogy tudatosan küzdöttél ellene, hisz’ kit érdekel, hogy néz ki, nem ágyba akarsz bújni vele, csak a gondolataira vagy kíváncsi, és azok csodaszépek! És itt erről van szó.
    Egyszer jó régen valaki (talán a nagy William Gibson, de nem akarok szándékosan ferdíteni, ezért maradjon a valaki) azt írta, hogy ebben a netes izében pontosan az a jó, hogy a túloldalon akár még egy kutya is lehet. És ha kiderül, hogy valóban egy kutya van ott, sajnos máris átértékelik gondolatait. Ez mondjuk messzire vezethet. Vegyünk egy realisztikusabb példát: tfh szívből gyűlölöd a leszbikusokat. Kórházba kerülsz, ahol kiderül ápolónődről beállítottsága, miközben az is kiderül róla, hogy ő a hónap ápolónője, és a legtehetségesebb a szakmájában. Mondd, nem örültél volna annak, ha nem tudod meg azt a kis adalékot, hogy ő egyben tehetséges leszbikus is, és mint ilyen, számodra taszító? Neked munkája miatt kellene megítélned őt és nem a magánélete alapján.
    Másfelől is meg lehet közelíteni a kérdést. Szerepek. A nap 24 órájában folyamatosan szerepeket játszunk. Szüleim gyereke, párom párja, főnök beosztottja, áruk vásárlója, tömegközlekedési eszközök utasa, és a többi, és a többi. Vannak olyan szerepeink, melyeket nem feltétlenül akarunk megosztani a szélesebb ismeretségi körünkkel és az ismeretlen hadakkal. Nálam legalábbis ez van a háttérben. Volt sok nickem, most Lorem mögé „bújok”. Néhányan tudják, hogy ki van mögötte, de nem szükséges, hogy mindenki tudja. És ez (szerintem) nem arról szól, hogy ne vállalnám fel magam, vagy ne lennék őszinte, ne tisztelném a másikat. Lorem egész egyszerűen az, aki pl ilyet: vagy ilyet vagy hasonlókat ír, amiért lehet szeretni vagy utáni, vagy közömbösen iránta viseltetni, de az, hogy milyen iskolákba járt, hány éves, hol dolgozik és hogy néz ki, az ne befolyásolja megítélését, ettől ő nem több, sem nem kevesebb. (E/3-ban beszéltem magamról, ez veszélyes :))
    Lazán kapcsolódva: azt észrevettétek már, hogy ha az embereket megkérik, hogy mutassák be magukat, legtöbben a munkájukról és a végzettségükről kezdenek el beszélni? :)
    No, és itt jött el az uff.
    Kedves Benedek, örülök, hogy megjelentél, igyekezlek beszerezni.
    (Itt nem szeretném felfedni a linket magam és magam közt, de ha kíváncsi vagy, Neked elárulom. Mert relációnkban igazán nincs jelentősége a dolognak. Végül is ott vagyok a wiwes ismerőseid közt ;))

    Lorem

  95. Lorem,

    persze, hogy kíváncsi vagyok arra, ki vagy, de leginkább az érdekel, hogy miért nem vállalod magad, csak Loremet, hiszen leírod, amit gondolsz.

    Az sosem zavar, ha valaki másként gondolkodik, és nem baj, hogy bizonyára másként is látjuk a világot, de az tuti, csalódások így is, úgy is érnek, no és persze örömök.

    Másrészt, tudom, példa volt csupán, de fontos az, hogy egy nővérnek milyen a nemi hovatartozása, ha jó végzi a dolgát? Megjegyzem, ha rosszul végezné sem azért tenné, mert leszbikus vagy sem. Ha pedig egy kutya írna, hát tegye, attól még kutya marad, igaz, író-kutya. Megjegyzem, azért, mert írtam pár novellát, aliga vagyok még író… :)

    no, az iwiwet nem fogom átböngészni, hogy rád találjak, de ha egyszer megmondod, ki vagy, tudni fogom, hogy Te vagy az! :)

    sangel

  96. Hadd írjak már ide kéretlenül egy dalszöveg-részletet a Kovács Pálból (KFT)! Kurva jó, közvetlenül azelőtt mondja az isten, mielőtt a Kovács Pál nevű lélek megkapja a testét.

    “Te is lehetsz állampolgár,
    Adóalany vagy Kedves Hallgató,
    Mélyen Tisztelt Egybegyűlt
    Vagy Peres Fél
    Vagy nyájas olvasó.”

    Fasza, mi? Illik ahhoz, amit Lorem a szerepekről ír.
    Itt a blogokban én is Chelloveck vagyok, fosom a szót, mindenkinek van rólam ilyen vagy olyan elképzelése, itthon viszont csak egy fegyelmezetten bólogató, szűkszavú papucsférj vagyok. Szar is lenne, ha csak azokról a témákról írnék, amikről a magánéletemben beszélgetek… Hihi.

  97. No, akkor folytassuk…
    Pontosan hogy felvállalom magam, teljesen felvállalom azt a szerepem, amivel itt vagyok. Amit mutatok itt magamból, addig terjedek itt, és teljes vagyok benne. Te nyilván úgy érzed, hogy a netes vagy írói (vagy írószerűséges – ha még idegenkedsz tőle :)) énedhez hozzátartozik az is, hogy hol születtél, merre dolgoztál, hogy nézel ki, stb. Ezzel nincs is semmilyen probléma. Szerintem azonban Lorem így is kerek, nem kell hozzá a körítés, az adalékok, további infó-morzsák – mert azok az élet más területeiről származnak, és nem visznek közelebb hozzá.
    A leszbikus ápolónő és az írói vénával megáldott kutyáról általad írtak szerintem engem erősítenek: azon tevékenységükkel kapcsolatos értékítéletedet, melyekkel szembesülsz semmiképpen nem szabad, hogy befolyásolja az, hogy az élet egyéb területein miképpen cselekszenek, hogyan gondolkoznak, stb. ergo nincs is szükség azon információra. Ellenben ha valamiért illető tálcán felkínálja (mint pl. Te), többi tudomásul veszi, és beépíti abba a képbe, amit illetőről kialakított magában.
    Iwiwet nem szükséges átböngésszed, majd jól megpingellek :)
    Lorem

  98. nos,

    igazad van Lorem, hiszen Lorem felvállalja magát, de Lorem nem vállalja fel azt, aki amúgy Lorem, ezzel pedig megóvja Loremet, és azt is, aki amúgy Lorem, hogy Lorem még véletlenül se lehessen az, aki amúgy Lorem is. :)

    A leszbikus ápolónővel kapcsolatban pedig nincs különbség közöttünk, hacsak annyi, hogy én felteszem a kérdést: miért ápolna más néven, és más arccal, mint a sajátja…

    Téged például mi motivál abban, hogy Lorem néven írj? :), és miért nem akarod, hogy tudják Rólad azok is, akik ismernek, hogy miket gondolsz, miket írsz?

    Megpingelsz? No, ebből is látszik, új fiú vagyok még a bloggrundon, mert ez vajon mit jelent? :) De, jó, ha nem fáj, és nem röhög rajtam ezért senki, pingelj meg… :)

    sangel

  99. Chelloveck,

    egyetértek, de eseteben van egy óriási különbség: te nem akarsz Chelloveck mögé rejtőzni, azért neked arcod is van Chelloveckhez, és ez most nem csak biometrikus jelző akar lenni, hanem morális is. :)

  100. köszönöm, Lorem,

    hogy megmutattad igazi éned, s hogy ráadásul fényképpel!!!! – de bizalmasan kezelem az infót, ígérem, nem árulom el senkinek, amíg erre felkérést, engedélyt vagy utasítást nem kapok Tőled, ahogyan a szakmám szabályai is megkövetelik.

    Annyit azonban elárulok, hogy mindig több az ember, ha arca is van – bár a gondolatai és tettei minősítik úgyis. :)

    A kérdésem persze él most is, lásd 98. bejegyzést ebben a blogban!… :) (ez a századik!)

    sangel

  101. Összefoglal és megpróbál hozzátenni…

    Lorem megszületik, mert kell egy nick. Fórumokba, blogra, ide-oda. Egy idő után Loremről elkezdenek kialakulni a vélemények, egyesek vonzódnak hozzá, másokat taszít, megint mások magasról tesznek rá. Formálódik a fejekben. Aztán Lorem vagy úgy dönt, hogy összeköti magát a való világbeli énjével, vagy nem.

    (Az új, virtuális ismerősök felől)
    Valószínűleg nem fog sokat hozzáadni a képhez egy név, fotó, vagy a születési hely. De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy mi az információ rendelkezésre bocsátásának azon foka, mely szerinted szükséges? Mennyi az elég? Mennyi elég ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy jól van, köszönjük, rendes lány vagy, mert arccal felvállaltad magad. Most, hogy megosztottál velünk 15 sort magadról, máris tudjuk ki is vagy valójában, örvendetes. (Attack72, ki hősi eposzokat írogat, valójában Kovács Attila névre hallgat. 1972-ben született otthon. Iskolába többnyire járt és szereti a mákos gubát. Így és így néz ki. Kovács Attila arcát és nevét adta a köznek, felvállalta önmagát. Tapsoljuk meg Kovács Attilát!…nnna. És nnna, itt attack72 a lényeg, és nem Kovács Attila. Utóbbi csak adalék.)
    (Régi ismerősök felől)
    Szintén az infómegosztáshoz lyukadok ki: hány szerepedet, énedet kell hogy ismerjék ismerőseid, mennyi az elég? (Én, Kovács Attila, többnyire állva pisilek, félek a kutyáktól, főleg azoktól, melyek írni szoknak, ja, és azt mondtam már, hogy attack72 néven hősi eposzokat írok?…nnna, és itt a fordítottja az igaz, attack72 az adalék.)
    Adalékok nélkül márpedig én jól megvagyok. Ha adják, beépítem, ha nem, nem hiányolom. És asszem elkezdtem ismételni magam, de egyrészt késő van, másrészt van új elem is, nem full ugyanaz a lemez. Értem én, hogy azt akarod mondani, hogy az én énemhez Lorem is hozzátartozik, és én ezt nem publikálom, ellenben én meg azt mondom, hogy millió dolog hozzátartozik még. Mit és milyen mértékben kellene szerinted megosztani, hogy rendben legyünk?

    Mielőtt kinyírnám a leszbikus ápolónőt: gondolj bele, tényleg más néven ápol és más az arca ápoláskor és nemápoláskor. Kovács Katának hívják rendesen, de a kórházban leginkább csak nővérkének. Ott nem is szokott kifestve megjelenni, partnernői viszont rendszerint erős sminkben látják. :)

    Mint írtam, Lorem nem top secret, többen is tudják, hogy ki van mögötte. Olyanok, akiknek néha küldök egy linket, hogy tessék, lehet újat olvasni. Mert úgy gondolom, hogy tetszene nekik. Vagy kíváncsi vagyok a véleményükre. Vagy szerepelnek az írásban. Vagy csak úgy… Viszont van néhány ismerős, akikkel nem osztanám meg gondolataimat. És Te tulajdonképpen erre vagy kíváncsi. A miértre. Ok leginkább:
    - nem értékelnék (felesleges valami, amivel terhelem őket)
    - értetlenül pislognának (nem tudnák hova tenni, hogy az is én)
    - nem tartozik rájuk (bizonyos témákban a véleményemet a való világban nem hangoztatnám ilyen nyíltan, nick szabadságot ad)
    - az életem olyan területéről ismerem őket, melyek nem összekapcsolhatók ezzel a területtel (nem szeretném, hogy pl egy kollégám, akivel rendszerint üzleti terveket pakolok össze, azt olvassa, főszerep