sangel’s diary

mert jártam ott is, tegnap jöttem haza Debrecen mellől, a Vekeri-tó partjáról.

Utólag is köszönöm a meghívást ide – is –, nem volt haszontalan ez a rendezvény sem. Olvasót ugyan itt sem láttam sokat, bár voltak fiatalok, páran, akik beültek az írói beszélgetésekre, és némelyek a dedikálással is megpróbálkoztak.

Azért is örültem az EFOTT-os tapasztalásnak, mert ami Salgótarjában szíven ütött a sci-fi-ben, az megfájdította a lelkemet a tó partján a fantasyban – a Vekeri-tónál ugyanis főként a fantasy világ jeles magyar írói képviselték magukat, határterület volt csak a sci-fi.

A lényeg: bár a fantasy sem büszkélkedhet ezer lélekszámú ankéttal, de az a harminc-negyven ember, írók egymás között – és pár lelkes fantasy fan –, meglehetősen zártkörű jellegű és hangulató múltidézést / jövőlátást produkált.

Jól éreztem magam – az oldalvonalról is. Élveztem, ahogyan a pesszimizmust legyőzi a mégis optimista beszámolók sorozata, és az is tetszett, hogy senki nem akar a tematika prófétájává válni, és hogy a megjelent írók, grafikusok önmagukkal szemben is kritikusok.

A sátorponyva alatt alapvetően mindenki szebb jövőt jósolt a fantasynak, mint a sci-finek, és bebizonyosodott az is: mintha összetartóbb volna a fantasy írók tábora. Persze, nagyobb is a piaca most e tematikának.

Nem akarok levonni ebből semmilyen megrendítő következtetést. Jelenleg a megállapításoknál tartok csak/még…

sangel

A holtak járnak ott, ahonnan elszáll az élet.

….először is, elnézést, hogy ilyen későn reagálok, de nem sok időm volt gép elé ülni.

Másodszor pedig: köszönöm, hogy ott lehettem a Hungarocon-on, meglepően sok érdekes tapasztalattal gazdagodtam. Mindközül a legfontosabb: meglepődtem. Tudom, az új fiúk mindig meglepődnek a grundon, de ez az érdektelenség, amit Salgótarjánban tapasztaltam, valóban meglepett.

Arra számítottam, hogy kiadók, terjesztők és olvasók hada foglalja el a Hungarocon területét, ám a tér, amelyre érkeztem, a tervezői asztalok makettjeinek világát idézték.

Beszélgettem a szervezőkkel (védelmükben: ma már tudom, nincsenek könnyű helyzetben), de tőlük sem kaptam kielégítő választ, csak valami hasonló homályosságot, amit éreztem ott, és érzek azóta is: sem a kiadók, sem a terjesztők, sem a kereskedők, sem az olvasók (tisztelet azoknak, akik mégis ott voltak) nem éreznek BELSŐ késztetést arra, hogy képviseljék magukat az országos sci-fi találkozón. Pedig ez a fórum lehetne az, ahol vitázni kellene, trendeket mutatni, beszámolni eredményekről, büszkélkedni a fejlődésről, csábítani a szerzőket más kiadókhoz, tárgyalni velük új könyvekről, tervekről, beszélni arról, mitől lettek monopolhelyzetben a terjesztők, és hogy miért nem mer szólni ellene senki, és hogy mivel lehetne rávenni az olvasókat arra, hogy eljönnek, találkozzanak kedvenc írójukkal, kiadójukkal….

Lehet, éppen ezt nem akarja senki? Nem hiszem, de legalábbis nem akarom ezt hinni, sem tudni…

Nem tudom, mit kellene tenni, hogy ez megváltozzon, ahhoz még nem ismerem eléggé a grundot, de ennek így nem sok értelme van, az biztos.

Ami azonban duplán érdekes: olvasom most a hozzászólásokat a neten, és különös, sokkal több embernek van véleménye a Hungarocon-on történtekről, a sci-fi díjak odatítéléséről, mint ahányan vették a bátorságot, hogy megtapasztalják a nógrádi város paneljeinek kisugárzását. Érdekes ez. Érdekes…

sangel

azért írom csak ide, úgy sietve, mert indulok is.

Vár még egy-két feladat, munka, család, olvasnivaló, de szombaton már Salgótarjánban leszek, vasárnap meg naná!

no, elmesélem majd, sőt: leírom!

sangel

történt ugyanis, hogy megszabadultam a hajamtól. Ebben a melegben ez természetes, amúgy nem annyira.

Főleg az otthoniak néztek nagyot, bár a barátiam mellettem állnak. Köszönöm!

nos,

ami a lényeg: rájöttem valamire, amit eddig sejtettem csak, de most bizonyosság már.

Ha nem tudod, ki vagy, mit keresel ezen a bolygón, nyírd le a hajad, és megtudod azonnal!

Az elmúlt két nap alatt a következőképp szólított ugyanis BÁRKI, aki meglátott:

– Uramisten!

– Jézusom!

– Úristen!

Mi ebből a tanulság?

Isten kopasz lehet? Jézus kopasz volt? Ki tudja, nem nyitnék erről vitát, de az biztos: még a barátaid is hajlamosak elszólni magukat. Mert ez olyan ösztönös, nem?

sangel

mert rájöttem, jobb a fehér alapon feketét olvasni, mint fordítva.

Sajnálom, ha megbántottam bárkit is ezzel, de most ilyen napjaim vannak. Hőség van itt itt is, ahol lakom, a tetőtérben, a második emeleten, és csak két keresztablakon át cammog a huzat…

sangel

elolvastam végre Brod mester könyvét, a Tüske a köröm alatt címűt.

Volt rá egy évem, de most pár nap alatt , és két éjszakám is erre ment - de én lassan olvasok. Annál lassabban már csak írok, tanulva a Mellékhatásból.

Nem írok kritikát Brod mester könyvéről, elmondom majd Brodnak, mit gondolok, de egyvalamit – és egy ráadást - közreadok azért:

Brodnak írnia kell, muszáj, és nem újságcikkeket, hanem regényeket.

Nem kell ennyi poén bele, a kevesebb többet ér!

sangel

itt is egy kritika a Mellékhatásról.

sangel

Nem kezdek többet nossal.

Elegem lett belőle. Eredetileg azért találtam ki ezt a formulát, hogy fegyelmezzem magam, hogy mindig gondoljam át, mit akarok írni, ha már egyszer a billentyűk elé ültem, egyszer se szálljon el az agyam, s nehogy indulatot írjak vélemény helyett, de rájöttem, nincs is szükségem ehhez a nosra.

Ezt a címet amúgy csak azért nyitottam, mert az Éjszakai őrség alatt kezdtek elfajulni a dolgok. Brod nagycsoportos és Chelloveck nagycsoportos úgy döntött, hogy egy másik dimenzióba tolják a kommunikációs csatornáikat, és a féregnyúlványokon át bombázzák blogomat.
Igaza volt Lukjanyenkónak: a Másfélék köztünk élnek….

sangel

nos,

úgy alakult, hogy kritikát írtam az Éjszakai őrségről, és a háttérinformációk kutatása közben ráakadtam Szergej Lukjanyenkó honlapjára. Isten bizony, nem így képzeltem el. A regénye alapján magas, szikár, végzettségét tekintve fizikus, vagy informatikus alak jelent meg előttem, erre kiderül, hogy köpcös – na jó, pocakos inkább – és pszichiáter, aki egy szép napon úgy dönt, Moszkvába költözik Alma-Atából – ma Almatinak hívják. Ez távolságban körülbebül annyit jelent, mintha átköltöznél az EU egyik végéből a másikba.

Ebből is látszik, hogy az is téved, aki Rowling asszony képzeli varázslónak…

No, megmutatom nektek is:

Jun és Sándor, nem tudom, hogy fogjátok megszervezni, de mint kiadóim :), összehozhatnátok egy sörözést ezzel az emberrel. Na jó, jöhettek Ti is, de hívjátok meg a találkozóra Timur Bekmambetovot is, merthogy ő is kazah fiú – talán ezért is forgatta le honfitársa fimjét!?

De most komolyan, muszáj találkozni vele! A férfival, aki kezet fogott Borisz Sztrugackijjal! Eszméletlen történetei lehetnek!…

sangel