sangel’s diary

nos,

elolvastam végre Szergej Lukjanyenko Éjszakai Őrségét, és vegyes érzelmek kavarognak bennem. No, nem azért, mert azon hezitálnék, Setét-e vagy Fénypárti, hanem: nem tudom eldönteni, mennyit vesz el, vagy tesz hozzá az eredeti könyvhöz a fordítás.

Nyomasztó hangulatú történet ez – mintha mindig esne, vagy éppen köd szitálna –, ahol összemosódik a Fény a Setéttel, mintha nem is egymás ellentétjei volnának, és mégcsak kiegészítői sem, mintha nem is volna értelme összevetni a jót a rosszal, a gonoszt a kegyelmessel, mert egyszer a fényes a sötét, máskor a setét a világos.

Az ember nem is tudja, melyik oldalon kellene állnia, sőt, mintha mindegy volna is, mert Lukjanyenko szerint csak dönteni kell, hova állunk – aztán már gombolyítanunk kell csak a sorsunk fonalát!

Nem láttam a filmet, de muszáj lesz, azt hiszem. Ahogyan olvasni is kellett.

sangel