szóval, Hungarocon…

A holtak járnak ott, ahonnan elszáll az élet.

….először is, elnézést, hogy ilyen későn reagálok, de nem sok időm volt gép elé ülni.

Másodszor pedig: köszönöm, hogy ott lehettem a Hungarocon-on, meglepően sok érdekes tapasztalattal gazdagodtam. Mindközül a legfontosabb: meglepődtem. Tudom, az új fiúk mindig meglepődnek a grundon, de ez az érdektelenség, amit Salgótarjánban tapasztaltam, valóban meglepett.

Arra számítottam, hogy kiadók, terjesztők és olvasók hada foglalja el a Hungarocon területét, ám a tér, amelyre érkeztem, a tervezői asztalok makettjeinek világát idézték.

Beszélgettem a szervezőkkel (védelmükben: ma már tudom, nincsenek könnyű helyzetben), de tőlük sem kaptam kielégítő választ, csak valami hasonló homályosságot, amit éreztem ott, és érzek azóta is: sem a kiadók, sem a terjesztők, sem a kereskedők, sem az olvasók (tisztelet azoknak, akik mégis ott voltak) nem éreznek BELSŐ késztetést arra, hogy képviseljék magukat az országos sci-fi találkozón. Pedig ez a fórum lehetne az, ahol vitázni kellene, trendeket mutatni, beszámolni eredményekről, büszkélkedni a fejlődésről, csábítani a szerzőket más kiadókhoz, tárgyalni velük új könyvekről, tervekről, beszélni arról, mitől lettek monopolhelyzetben a terjesztők, és hogy miért nem mer szólni ellene senki, és hogy mivel lehetne rávenni az olvasókat arra, hogy eljönnek, találkozzanak kedvenc írójukkal, kiadójukkal….

Lehet, éppen ezt nem akarja senki? Nem hiszem, de legalábbis nem akarom ezt hinni, sem tudni…

Nem tudom, mit kellene tenni, hogy ez megváltozzon, ahhoz még nem ismerem eléggé a grundot, de ennek így nem sok értelme van, az biztos.

Ami azonban duplán érdekes: olvasom most a hozzászólásokat a neten, és különös, sokkal több embernek van véleménye a Hungarocon-on történtekről, a sci-fi díjak odatítéléséről, mint ahányan vették a bátorságot, hogy megtapasztalják a nógrádi város paneljeinek kisugárzását. Érdekes ez. Érdekes…

sangel

Comments (5) to “szóval, Hungarocon…”

  1. Székből könnyebb kritizálni… :)

  2. Csakhogy részt venni benne, és úgy kritizálni, az talán mégis más minőség, nem, sheenard?

    Mindig is úgy gondoltam, igaz a mondás: ha nem cselekszenek a bölcsek, megteszik helyettük a bolondok.

    A kritika pedig kényes műfaj: megalapozottan szükség van rá, alaptalanul pedig csak szótenger, ferdítés, információ hiányában félremagyarázott tévedés, és sok esetben rágalom. De erről meg az a mondás jut az eszembe, hogy: merészen kell rágalmazni, valami mindig megmarad belőle. Így könnyű, persze, ehhez nem kell ész, csak erő, izom, de az meg, ugye, nem kritika… :)

    sangel

  3. Nekem az a gyanum, hogy a scifi olvasok lelekszama a kritikus tomeg ala csokkent. Egyes kritikusok aszongyak ez azert van, mert nincsenek jo scifi konyvek, jo irok, es olyan nagy kedvencek, akikert igazabol rajongani lehet, es alighanem igazuk van, csakhogy a dolog balrol jobbra nem ugyanaz mint jobbrol balra: hosok akkor tamadnak, ha szukseg van rajuk, nem akkor, amikor nekik tetszik. En azt gondolom, hogy az olvasoi es az iroi minosegromlas KOZOSEN tehet a helyzetrol. Mert ha akkor akar hos lenni valaki, amikor nincs szukseg ra, akkor nem hos lesz, hanem bohoc…

  4. lehet, igazad van, Brod, jó regények nélkül nincs olvasótábor sem. De attól tartok, vannak jó regények, és olvasók is lennének, csak már éppen a kommunikációra nem marad senkinek se ideje, se pénze, se energiája.
    Érdekes, nagyon sok gagyi tarol, és gyűjt hatalmas olvasótábort csak azért, mert van pénz a marketingre. Számos tehetséges író szinte ismeretlen, mert a kiadójuknak nem sok pénze van a reklámra, mert nem vetkőznek meztelenre egy üvegbúra alatt, hogy ezzel hívják fel a figyelmet a regényükre.
    Ettől függetlenül persze igaz, hogy jót, nagyon jót kell írni.
    Ezt add össze Brod mester, aztán kiderül, miért éri meg a nívótlant támogatni, kiszolgálni a tömegkult igényt, és miért nem mernek sok pénzt áldozni a minőségre! Nem tudom, azért van-e így, mert sokan azt gondolják, hogy a minőséget nem kell reklámozni, de ez nincs így, korántsem.
    Ma előbb a terjesztők, majd a kereskedők döntik el, melyik könyvnek adnak esélyt a polcokon, az olvasó csak ezután kerül a képbe. Sok tehetséges író esélyt sem kap, sok tehetségtelen meg igen, mert jóban vannak a terjesztőkkel, a kereskedőkkel. Smúzolni kell azért, hogy téged mutassanak, fizetni azért, hogy előkelő helyen.
    Amíg könyökháború és kapcsolatrendszer, politika, kánonnal szembeni egyensúlyozás kérdése az olvasmányélmény megteremtése, vagy a közízlés piaci alapon történő tudatos rombolása, addig és azelőtt is, és utána egyetlen feladatunk van, Brod Mester: kiváló regényt írni, és remélni, észreveszik egyszer… :)

    sangel

  5. Benedek: Nagyjabol azt irtad le amit gondoltam :-) En nem azt mondtam, hogy nincsenek jo irok vagy jo regenyek, hanem, hogy ha nem vesszuk, nem akarjuk eszre venni hogy vannak, leteznek, akkor csak bohocokrol van szo, nem rajonganivalo hosokrol. Regen gondolj bele, tenyleg voltak rajongok. Ma viszont, amikor masodpercek alatt szuletnek sztarok meg hosok (a minosegrol szo se essek) mar nem akarunk rajongani….nincs kiert…

Post a Comment
*Required
*Required (Never published)
 

*
To prove you're a person (not a spam script), type the security word shown in the picture.
Hogy bizonyítsd, nem spamrobot vagy, kérlek, írd be a képen található szót.

Anti-Spam Image


Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi közösség, Sci Fi hírek