sangel’s diary

nos,
nem emlékszem, láttam-e már filmet valaha úgy, hogy aznap fejeztem be az alapjául szolgáló filmet, de ezúttal ez történt.

Megnéztem az Éjszakai Őrség című filmet. (Odoenból kölcsönözhető! )

Azzal nincs bajom, ha egy regények csupán része fér a filmbe, s még azzal sem, ha kiherélik a történetet, s netán olyan dimenzióba viszik, amely nincs is a regényben. (Példa erre Harry Grey: Volt egyszer egy Amerika című regénye, amelyik fel sem ér a Sergio Leone rendezésében filmre vitt, filmtörténeti alapműhöz)

Igaz talán a mondás, miszerint a semmit csak sehol lehet megtalálni, így megpróbáltam elvonatkoztatni a friss élménytől. Mondanom sem kell, nem ment. Egyrészt azért, mert voltak azonosítható részek, és helyenként örömteli volt észrevenni a változást, az elétéréseket, de nyugodtan megnéztheti bárki a filmet először, nem marad le a könyvről, sőt, nem is fejti meg, nem jön rá semmiféle igazságra.

Horrorlight lett a könyvből, jóllehet, sokkal többet ad a regény - karakterben is, történetben is, fantáziában is. Nem tehetek róla, nekem más Anton, más Olga (naná ), más Geszer, Zavulon, egyszóval mindenki.

Láttam hát a filmet, és olvastam a könyvet. Fény és Setét – vagy fordítva?…

sangel

nos,

elolvastam végre Szergej Lukjanyenko Éjszakai Őrségét, és vegyes érzelmek kavarognak bennem. No, nem azért, mert azon hezitálnék, Setét-e vagy Fénypárti, hanem: nem tudom eldönteni, mennyit vesz el, vagy tesz hozzá az eredeti könyvhöz a fordítás.

Nyomasztó hangulatú történet ez – mintha mindig esne, vagy éppen köd szitálna –, ahol összemosódik a Fény a Setéttel, mintha nem is egymás ellentétjei volnának, és mégcsak kiegészítői sem, mintha nem is volna értelme összevetni a jót a rosszal, a gonoszt a kegyelmessel, mert egyszer a fényes a sötét, máskor a setét a világos.

Az ember nem is tudja, melyik oldalon kellene állnia, sőt, mintha mindegy volna is, mert Lukjanyenko szerint csak dönteni kell, hova állunk – aztán már gombolyítanunk kell csak a sorsunk fonalát!

Nem láttam a filmet, de muszáj lesz, azt hiszem. Ahogyan olvasni is kellett.

sangel

nos,

a Solaria is írt kritikát a Mellékhatásról.

sangel

nos,

íme, sayed oldalán a kritika.

sangel

nos,

mint látjátok, arculatot váltottam, de ez így jó. Egyrészt azért, mert ez a rendszer többet enged látványban, és böngészésben is tisztább, azaz: teltebb az oldal.

A kép még homályos, de ezt választottam, mert a végét járja nálam Szergej Lukjanyeko Éjszakai Őrsége, és gondoltam, ilyen lehet az, amikor kilép valaki a homályból. Érdekes könyv, úgy tudom, decemberben jön a Nappali Őrség. Nem írok még az Éjszakai Őrségről, mert pár oldal vár rám belőle, de annyit elöljáróban: kár, hogy nem tudok oroszul, mert kíváncsi lennék, milyen stílusban írta meg Szergej Lukjanyenko.

sangel