sangel’s diary

Drága olvasóim, barátaim, ellenségeim, jó- és rosszakaróim,

egyszer az évben mindenki egy kalapban lehet nálam, így kívánok mindenkinek boldog ünnepeket!

sangel

Gondoltam, leírom a világ alighanem legegyszerűbb és legrövidebb sci-fi-jét.

Sci-fi

Elment a kedvem, de visszatért már. Elment, mert a Mellékhatás terjesztője olyan magasról figyeli a könyvem sorsát, hogy a saját boltjaiban sem árulja. Árulta, de már nem. Többször is próbálkoztam venni ott az elmúlt hónapban, hiába, de próbálkozom még, mert egyszer hátha, és hát a remény, ugye, az pusztul meg utoljára, de ahogyan elnézem ezt a kis magyar könyvpiacot, a terjesztő még azt is túléli.

Aztán itt van Szandra, az Alex, amelyik olyan nagy, hogy mire eljut jelzésem az illetékesig – hogy aszongya: MIÉRT NEM KAPHATÓ A MELLÉKHATÁS, HA EGYSZER KINYOMTÁK, KITETTÉK, ÉS ELFOGYOTT, DE VAN MÉG BELŐLE RAKTÁRON?! –, lecseng a karácsonyi vásár.

De nehogy már azt gondoljátok, hogy rossz a kedvem, áááá, dehogy. Csak ez a tél, az ne volna ilyen hótlan. Mert ha fehér lenne a táj, pustolna a hó az ereszen, isten bizony olyan vidám lennék, de olyan, hogy születne még egy könyv az év végéig – amit aztán raktáron tartana a könypiac, mert a raktárra is kellennek a könyvek, súlyuknál fogva támasztják egymást, nehogy eldőljenek, kihulljanak a lapok, szakadjanak le gerincről, hogy nézne már ki az a raktár.

Jó is, hogy esik az eső, hulljon, szakadjon.

A könyvet akkor is megírom. Meg a másikat is. Igen, egyszerre kettőt mindjárt, hogy amíg az egyiken pöffeszkedik rossz kedvem telének banyája, a másik társa lesz majd a magyar könyvkereskedelem száműzetésében.

Íme, a Mellékhatás ajánlója az Exit.hu oldalán.