egy marék rőzse

Olvastam, hogy finnyogott a Vatikán Az Arany iránytű című film miatt. Eddig nem sok figyelmet szenteltem ennek a filmnek, mert olyan fantasy dömping uralja a mozikat, hogy elment a kedvem az ugyanolyan szerkezetű, felépítésű és történetű alkotásoktól. Legutóbb a Csillagpor elbénázásán dünnyögtem, de a jelkereső Will (Ébredő Sötétség) ostoba és bárgyú története miatt döntöttem úgy, egy ideig nem ülök be fantasy filmre.
Ám amint felhagytam duzzogásommal, és elovastam, hogy a Da Vinci kód után Az Arany iránytű is kiérdemelte a Vatikán kenetes figyelmét, bevetettem magam megint a fotelbe…, és be kellett látnom: jó szolgái vannak ma is az együgyűségnek.
A legenda szerint ezek voltak Husz János utolsó szavai (1415) a máglyán: Oh, szent együgyűség!; amiért pedig mondta: már a farakás tetején állt – oda azért került, mert lényegében annyit mondott a pap uraknak, hogy egy kicsit szerényebben kellene élni –, amikor egy néne, egy marék rőzsével a kezében megindult a máglya felé…
No, de távol álljon tőlem, hogy megítéljem a dogma szerint élőket, hiszen ha a filmet is lehet, minek mást.
Először is: nem olyan rossz ez a film – mint technikai film. Tele van ugyan unalmas klisékkel, de ezt a filmet legalább összevágták. Megy előre, pörög, nézhető, szagolható – és érthető, ha a Vatikán fanyalog, mert isten ebben nincsen, legalábbis nem olyan, amilyet összeraktak maguknak a süvegesek, és még a keresztény egyáz által egykor(?) üldözött és irtott boszorkányok is feltűnnek az égen.
Ám mindez tényleg semmi ahhoz képest, amit a mai filmesek művelnek: végy egy kis Gyűrűk urát, keverd össze a Csillagok Háborújával, tegyél hozzá egy csipetnyi Dűnét, szórd meg Csillagporral, használd hozzá Sergio Leone szellemi nagyságát, és hívd segítségül Jules Verne agyát az összerakáshoz.
Ez a bajom, ha ezzel a filmmel akad bármi gondom is, nem pedig az ideológiai finnyogás.
Hosszan nem értekezem a filmről, majd a folytatás után kifejtem bővebben magamat, de az már most látszik, hogy nézhető film lesz az is, kitalálható klisékkel, és a kérdés csak az marad: meddig használhatók büntetlenül az ugyanolyan színű, szagú, karakterű fanatsy regények… Megjegyzem: jó volna, ha ezt nem a Vatikán döntené el, hanem mi, az olvasók, vagy a nézők a filmvászon előtt – még úgy is, és akkor is, ha élnek nénék ma is közöttük, kezükben egy marék rőzsével…

Comments (7) to “egy marék rőzse”

  1. Lehet, hogy nem lesz folytatás, a jegypénztáraknál bukott, mint az ólajtó.

  2. Ezzel egyutt is egy nagyon kellemes, kikapcsolo szombat esti mozi volt.

  3. Igen, lendületes mozi volt, nekem még a fentebb leírtakkal együtt is jobban tetszett, mint a Csillagpor… :)

  4. Nekem is. :)

  5. A filmet nem láttam, én a Vatikán hozzáállásáról szeretnék mondani valamit. Őszintén nem értem, hogy a sok tanulás (nyelvek, filozófia, stb) után a papok hogy maradhatnak ennyire korlátoltak, és hogy lehet, hogy nem tanulnak a saját hibájukból. Annak idején, ha nem szólnak semmit a Krisztus utosló megkísértéséről semmit, talán sose veszem a kezembe. Miután felhívták rá a figyelmet, persze nagy lelkesedéssel olvastam. És rá kellett jönnöm, hogy aki hívő, annak igen is épületes olvasmány. A semmit fikázták. A da Vinci kód-nál is hasonló a helyzet, meg gondolom ennél a filmnél is. Sokkal nagyobb problémák vannak a Földön, mint hogy a Vatikánnak ezekkel kéne foglalkoznia. Inkább foglalkoznának környezetvédelemmel. Mint szellemi vezérnek, a pápának a felhívására bizonyára sokan felfigyelnének, pláne, ha esetleg közvetítő szerepet is vállalna pl. a globális felmelegedés megoldását célzó tárgyalások környékén.

  6. Kedves asterdroid,

    nincsen nekem semmi bajom a papokkal, csak a felesleges dogmáikhoz való ragaszkodást nem értem. Ám be kell látni, nélkülük semmit nem ér az egyház. Ha nincs szabályzó, rend sincs.
    Nekem mások a szabályzó elveim, más az elképzelésem a rendről, s mégha vannak is közös pontajink – mondjuk a keresztény egyház szabályzóival, de legalább ugyanennyi (csak más) az iszlámmal vagy éppen a tao tanaival –, ettől még nem járjuk ugyanazt az utat.
    A gond mindig abból adódik, ha éppannyira merevek a szabályok, mint azok, akik változtathatnának rajta.
    Mondják, hogy isten malmai lassan őrölnek – én ezt mindig úgy értettem, hogy a malmok maguk a papok.

  7. Egyetértünk.

Post a Comment
*Required
*Required (Never published)
 

*
To prove you're a person (not a spam script), type the security word shown in the picture.
Hogy bizonyítsd, nem spamrobot vagy, kérlek, írd be a képen található szót.

Anti-Spam Image


Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi közösség, Sci Fi hírek