topfájvesefbuk – 2007
Fairylona köszönöm, hogy színt vallhatok… 
Amit írok, az nálam sorrend is, és valamivel több lesz, mint pusztán sf…
Mindet tavaly olvastam először, ezért 2007…
nos,
2. Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség – besorolása talán nem mindenkinél viszi át az sf-kategóriát, de ezzel nem törődöm. Ez a regény komoly dolog, az árnyékvilág története akár az szerző valamelyik paciensének agyából is kipattanhatott – lásd a hasonlóságot Csáth Géza naplójában.
3. Brandon Hackett: A poszthumán döntés – mert magával ragadó volt, kellően szikár, és megmozgatta a fantáziámat és működésbe hozta a vizuális erőteremet.
4. Robert Charles Wilson: Pörgés – mert jó ötlet, s bár annyira nem nyűgözött le az írás minősége, de megnyitott egy dimenziós kaput a jövőbe.
5. Kasztovszky Béla: Grin – mert visszahozta a hetvenes évek hangulatát.
6. László Zoltán: A keringés – csikorgott a könyv eleje, nehezen indult, és mindvégig egy picit kívülállónak éreztem magamat olvasás közben, de ez nem jelenti azt, hogy ne élveztem volna. Mivel történelmet és földrajzot tanultam, és ráadásul geológiából írtam a diplomamunkámat, roppant élvezettel csámcsogtam Zoli névadásain, és az egész történeti környezet az egyetemi évek terepgyakorlatainak helyszíneit, hangulatait idézték.
Ez, ugye, öt könyv, és hiányzik az első helyezett…
Olyan is van nálam, de az nem sci-fi, bár, ha szigorúan vesszük, simán elmenne annak is, hiszen rólunk, emberekről szól.
Szóval, a legjobb könyv, amit tavaly olvastam, az Jacques Barzun Hajnaltól alkonyig című műve. Vaskos kötet, a nyugati kultúra utolsó ötszáz évéről szól, a reneszánsztól a 20. század végéig. Társadalom, művészet, kultúra, tudomány – azaz: minden, ami emberből volt, van és lesz… Csak ajánlani tudom, és azért nem írom azt, hogy letehetetlen, mert valójában tarthatatlan: olyannyira nehéz súlyra, akár egy kódex – mert az is, a maga nemében…
(kiegészítés: görgetem a kérdés fonalát egy fiatalembernek, aki odáig vetemetedett, hogy lexikonba gyűjtse a hazai sf-élet képviselőit: hadiosveny - de már meg is írta…. )
bellamaria wrote:
Mennyire igazad van Szergej Lukjanyenko Éjszakai Őrségével kapcsolatosan! Ilyen szempontból még nem gondoltam rá. Egyébként a regény elementáris hatással volt rám.Csáthot pedig imádom (egyiket sem tavaly olvastam
)
Posted on 03-feb-08 at 8:01 am | Permalink
sangel wrote:
Csáth Gézával, írásaival, naplójával magam is még a múlt században találkoztam, és annyira megfogott az író lénye, világlátása, hogy még az sem változtatta meg a hozzá való viszonyomat, hogy doktor Brenner valójában morfinista ösztönlény volt, a másik oldalról nézve viszont zseni. Nem tudom persze, mennyire függ össze a kettő, az ő esetében alighanem nagyon is. De olyannyira erős és élő író lett Csáth Géza, hogy egyszer, amikor évekkel ezelőtt Szabadkán jártám, mint egy szentélybe, úgy léptem be egykori gimnáziumába, ahol egyébként unokatestvére, Kosztolányi Dezső is tanult.
Nos, ennyit a hatásról.
És az sem baj, ha Lukjanyenko is csupán megmentette az árnyékvilág történetét valamelyik betegétől – a lélekmentők történetmentők is
Amúgy, bellamaria, ha szereted az ilyen naplókat, ajánlok egyet a figyelmedbe – bár lehet, olvastad már. A másik favorit író nálam Molnár Ferenc. Útitárs a száműzetésben című könyve elgondolkoztató, a benne leírt, Vandához való viszonya filmbe illő. Egy másik zseni lélekmentő írása – önmagától.
Posted on 03-feb-08 at 8:51 am | Permalink
bellamaria wrote:
Köszönöm, és igy utólag jutott eszembe egy rakás regény, amit pont tavaly olvastam. Kicsit összemosódott nálam ez a tavalyi év, még nem raktam rendet magamban, hogy MI TÖRTÉNT 2oo7-ben :), de itt a legvégső ideje, hogy megtegyem. Mig fiatalabb voltam, olyan hatással voltak rám az orosz regények, hogy féltem kezembevenni és olvasni, mert utánna napokig valami kiégett ürességet éreztem magamban. Meg kellett érni hozzá.És Csáthoz is. Szinte beleég az ember lelkébe (én legalábbis igy élem át). Nem szeretem olvasni a “felejthető” irodalmat, amit az ember elolvas, jót szórakozik rajta, és ennyi.Sokkal többre vágyom. Rövid az idő
Posted on 03-feb-08 at 9:20 am | Permalink
sangel wrote:
Rövid, persze, hogy rövid az idő, de nálam éppen ezért fér bele a szórakoztató inkább mint maradandó irodalom is, mert legalább van mihez viszonyítani.
Az orosz irodalom nagyon mély, és elgondolkoztató, ott is vannak bizonyára híg alkotások, ám a fordítások révén eleve válogatott művek jutnak el hozzánk, így csak a komolyabb művekkel találkozunk. Ha olvasnék oroszul, belefutnék pár laza szövegtörzsbe, biztosan…
Jó rendrakást kívánok 2007-re!
Ha nem az sf-irodalom top 5-jét kellett volna írnom, alighanem más lenne a lista, de Barzun akkor is nyert nálam tavaly!
Posted on 03-feb-08 at 9:30 am | Permalink
bellamaria wrote:
Igazad van, okitás czéljábú letöltöttem Gárdonyitól a Göre Gábort, azóta azon röhögök (eredetileg a Molnár Ferencet kerestem, csak nem érkeztem a M betűig :)-mindig eltéritem önmagamat)
Mellyhez hasonló lyókat kiván
s.k.
Posted on 03-feb-08 at 10:41 am | Permalink
fairylona wrote:
Ez a Barzun-féle könyv érdekes lehet.
Posted on 03-feb-08 at 5:36 pm | Permalink
szs wrote:
Valóban jó, csak kell hozzá idő és agymunka, hogy ne csak átmenjen az emberen…
Nem egy ötperces krimi.
Posted on 03-feb-08 at 7:01 pm | Permalink
sangel wrote:
Hát nem egy lágytojás, az biztos.
Amikor olvasod, olyan, mintha egy egyetemi szemináriumon ülnél, olyanon, amilyenen amúgy csak keveseknek adatik meg.
Igen, agymunka, bizony, de ettől jó és izgalmas. Beszippant, és gondolkodásra kényszerít, de közben felüdülsz, mintha megértettél volna valamit a világból, még akkor is, ha nem értesz egyet Barzunnel.
Posted on 03-feb-08 at 10:29 pm | Permalink