sangel’s diary

sheenard oldalán olvastam egy érdekes bejegyzést az iszlámról, a leleplezéséről, és érdekes kommentek érkeztek hozzá. Elolvasva mindet, kedvet kaptam válaszolni, de legalábbis leírni a gondolataimat erről…

Íme:

Ismét bebizonyosodott, mennyire befolyásolható lény az ember, s hogy milyen lelkesen képes viszonyrendszerekben érvelni.

Jómagam nem bátorkodnék érvelni egyetlen vallás nevében és ellenében sem, mert egyiket sem ismerem behatóan, közelről, sőt távolról sem. Amit látok, hallok az csupán tettei azoknak az embereknek, akik saját hitük szerint cselekszenek, olykor mérlegelés nélkül, máskor tudatosan, vagy éppen ösztönösen.

Nos, ezeket a cselekedeteket meg tudom ítélni, függetlenül attól, hogy mit ír elő vagy mond erről a vallásuk, hitük rendszere, és ebből a szempontból teljesen mindegy, mi is ez a szabályzó elv, tettekre ösztönző motiváció.

Mert ami pusztít, az öl, ami teremt, az pedig épít — más kérdés és mérlegelés alá tartozik ezek permutációja, az önvédelem, az életben maradás ösztöne, de tény, ha egy demokráciát például forradalommal teszel tönkre, utána leginkább csak diktatúrát építhetsz, ha pedig diktatúrát döntesz meg forradalommal, építhetsz akár demokráciát is.

Ezzel csak arra akarok utalni, hogy a vallások sem kivételek ez alól. Kereszt helyére félhold kerül, a félholdra kereszt. Ha valaki azt mondja, ez normális, az csakis egyfajta világban képes élni, annak a világ soha nem lesz többfajta. Ha valaki azt mondja, ez nem normális, az nem fér bele az egyfajták világába.

A világ sokszínűsége, a gondolatok sokszínűsége, a tettek sokszínűsége tőlünk, emberektől függ. Nekem nem úgy tűnik, mintha ez volna a hosszú távú célja azoknak, akik keresztre cserélnék a félholdat, vagy félholdra a keresztet. Az én szememben ezek az emberek olyanoknak tűnnek, akik nem is képesek hinni igazán, csak cselekedni. Befolyásolhatók, megtéveszthetők, olyanok, akik nem arra használják az agyukat, az életüket, amire amúgy lehetőségük lenne általuk. Sőt: nincs felelősségérzetük, lelkiismeretük, és cselekedetük helyességének értelmezésével nem is törődnek, ezeket az “ügyeket” ugyanis átruházták istenükre, a megfoghatatlantól és a láthatatlantól várják tetteikre és tetteikért a feloldozást, a megbocsátást, a helyeslést.

De ami még ennél is rosszabb, az a közöny. Az érdektelenség mocsara. Mintha lomha lények dagonyája volna a Föld, és a közönyösök masszájának hátán éles fogakkal ugrálnak azok, akik szerint a világ egyfajta…