sangel’s diary

elnézést kérek, amiért eltűntem ennyi időre, de okom volt rá, nem is kicsi.

Elindult az internetes magazinunk, a zóna, és annyi időmet elvitte a lendület, hogy ide írni nem maradt erőm.

Úgy voltam az indulással, mintha a hipertérbe ugrottam volna, és csak mostanra vettem volna fel az utazási sebességet. Nem állítom persze, hogy egyenes vonalon haladnék egyenletes sebességgel, de látom az utat, melyen járok, és látom a célt, ami felé tartok.

Kis ajándék a mi kicsiny virtuális kolóniánknak – értsd: sf, alias sci-fi – , hogy megírtam Antal Józsi Diagnózisának ajánlóját a zónába, mert – bár tudom, vagytok ezen más véleményen – ez egy igen fájintos kis olvasmány. Nyilván nem annyira olvasóbarát, de aki tud olvasni, az látja ezt is – és annyira nem apró a szöveg, mint László Zoli Nagatéjánál, ahol a könnyem folyt, amint betűztem a mondatokat, pedig a szemem, akár a sasé, megmondta a szemész is – de lehet, hogy csak udvarolni akart, mert nő volt, meg csinos is, de ez most nem tartozik szorosan ide…

Szóval, újra a fedélzeten, és hamarosan újabb mindennapi hősöm lép a színre!