mert voltunk bizony a szövetségben, és tartottunk könyvbemutatót, és úgy csináltunk, mint a magyar írók egymás között: jajongtunk, panaszkodtunk, sirattuk a jelenben a múltat, s jövendőt. Nem nagyon tudtam hozzátenni a kis magyar káoszhoz. Egyrészt azért, mert attól hogy írok, még nem vagyok író (erre a kérdésre térjünk majd vissza néhány regény, és még több novella után), másrészt bennem azért mindig van ámulat, amikor a káoszt bámulom. Ilyenkor értem meg Nagy Sándort, aki nem csomózta sokat azt a bizonyos gordiuszit.
Pedig szépen indult az este. Velem. Be kellett mutatkoznom, akár az iskolában, s bár egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy elmesélem legkedvesebb plüssmackóm történetét, a szürke félszeműét, aki a velem való viharos gyerekkorban veszítette el a szeme világát, s akit azóta is becsülettel, s persze nem kis lelkiismeret-furdalással gondozok, ápolom, családtagjaim közül ő a legkedvesebb plüss, mégis próbáltam arról beszélni a Bajza utcában, miért is vetemedtem arra, hogy a Nélküled a jövő című novellámban megmutatom romantikus énem egyik oldalát, na jó, annak is csak egy apró darabját, szeletét.
Nyilván lesznek olyanok, akik valahogyan másképp gondolnak a romantikára, mint én ebben a novellában, de nem tehetek róla: Baron és Flore elválaszthatatlanok. Még akkor is, ha az egyiknek fogalma sem lesz arról, miért szereti őt a másik, a másik pedig nem tud magyarázatot adni arra, miért szeret ő. Így jártak.
Ebből is látszik, hogy mélyromantikát egyelőre nem írok. Megtartom azt magamnak, és csak annak adok belőle, aki megérdemli.
Egy bizonyos szint után el kell hinnünk, hogy a szakértők azok akik nem értik, és mi vagyunk azok, akiknek igazuk van…
“és ezt most hogy?”
Visszajelzés: Könyvbemutatók az Írószövetségben : Brandon Hackett blogja
Nem baj Hackett… most azt gondolom, ha elkészülök végre a regénnyel (írni kéne
), lesz majd író-olvasó találkozós hangulatom is. 
éppen ma döntöttem úgy, hogy írok inkább egy másikat.
Visszajelzés: SFblogs ajánló #48 @ SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin