hétfő, július 28, 2008
F. TÓTH Benedek, Mellékhatás, Mellékhatás, Bp., Graal Könyvek Kiadó, 2007. 135-154.
A maximális 30 pontból: 22 pont
Sárdi Margit:
A klasszikus időcsavar ügyesen elgondolt ötlete, kellőképpen vegyül benne a magyarázat és a homály. Ráadásnak az emberiség álma, a fitté tevő sugárzás. Epikuma gyors, a párbeszédek gördülnek; a környezet rajza csak jelzett, bár az élőfa-burkolat tetszetős ötlet.
Mandics György:
A világ legkövérebb embere halálán van. Gyorsan le kell fogynia. Egy távoli csillag sugárzása bámulatosan fogyaszt. Oda megy. Míg ott van- mellékhatásként meg is fiatalodik. Vicces, jópofa.
hétfő, július 28, 2008
F. TÓTH Benedek, Showtime, Mellékhatás, Bp., Graal Könyvek Kiadó, 2007. 179-199.
A maximális 30 pontból: 24 pont
Sárdi Margit:
Az ötlet (a médiafogásnak szánt invázió valódi) nem új. A kivitele jó, az epikum gyors és célratörő, egyetlen fölösleges szó nélkül. Az alakok jól eltaláltak, a párbeszédek peregnek. A megoldás kicsit melodramatikus.
Mandics György:
Egy TV-producer bajban, csökken a valóságshow nézettsége. Egy producer jelenik meg a nagy ötlettel, legyen az idegenek inváziója élő adásban. A siker frenetikus. Az invázió valós. Így jönnek be.
A „mindent a showért” végső abszurditása.
hétfő, július 28, 2008
F. TÓTH Benedek, Pillanatfelvétel, Galaktika, 211. 66-74.
A maximális 30 pontból: 25 pont
Sárdi Margit:
Az alapötlet egyéni és új (az emberiség utolsó perceit megörökítő fotók mint pályaművek), bár csillagászatilag ir-reális. A cselekmény nem eléggé célirányos: a feszültség kettős irányú, részben az emberiség, részben a főhős és a pályadíj sorsa felé irányul. A két feszültség nem erősíti egymást, hanem negatív interferenciát kelt, oszcillálva a két irány között. A főhős személyisége árnyalt és gazdag; költői a csillagászati felvételeket tolmácsoló nyelv.
Mandics György:
Egy fanatikus fényképész meg akarja szerezni a nagy Lencse-díjat. Csak közöletlen képekkel lehet. A képen egy űrtárgy jön, s elpusztítja a Naprendszert. A díj átadása pillanatában már csak órák vannak hátra. Kérdés: Mit ér a díj így?
hétfő, július 28, 2008
F. TÓTH Benedek, Dimand, Mellékhatás, Bp., Graal Könyvek Kiadó, 2007.
A maximális 30 pontból: 21 pont
Sárdi Margit:
Jellegzetesen kisregény műfajú írásmű. A probléma (társadalmi berendezkedés idegen bolygón) mélyebb, mint első pillantásra látszik. Uralmi formák, korrupció, álságos törvényesség és ellenállás körül zajlik a cselekmény; a kiválóan kitalált alakok valóban hordozzák a feszültségeket. A bolygó történetét és jellegét röviden és lényegretörően, de teljességében tudja megalkotni. A cselekmény nagyon gyors és pergő (a kisregénykezdés olyan jó felütés, hogy sokáig emlékezetes marad). A szerkezet azonban megtörik, az epikum úgy ér véget, hogy a szereplők sorsa homályban marad, így a lezárás inkább csonkaság, mint befejezettség érzetét kelti. (Annyira talányos, hogy kitalálhatatlan.) A szereplők cselekedetei igazolják jellemzésüket (a jó diplomata tényleg körmönfontan cselekszik, a jó stratégának jó a stratégiája). A párbeszédek célratörők. A környezet rajza némiképp vázlatos, de itt-ott ihletett.
Mandics György:
Egy helyi zsarnokság egy különös képességű ásvány kiaknázására építi fel hatalmát. A furcsa ásvány segítségével fegyvert szeretne létrehozni, ám ez már keresztezi a katonai elhárítás ügyeit. A vizsgálóbíró tiszt kiszáll, belenéz a helyi zsarnokság kártyáiba, s végül kideríti, hogy a különleges anyag nem pusztán anyag, hanem a sokat keresett földönkívüli értelem, a „gondolkodó ásvány”, amely telepatikus-telekinetikus energiáival mindenre képes. Gördülékeny írás, nem túl igényes téma, de érdekes. Hiányzik a mesteri lélekrajz.
vasárnap, július 27, 2008
Gratulálok a győzteseknek!
Bán Janinak elsőként, akinek novelláját ugyan csak most olvastam el, az eredményhirdetés után. Igen komoly írás! A zsűrivel való beszélgetés után pedig különösen erős a felismerés, hogy Jani tényleg mestere a novella műfajának, sok írótársamnak javaslom olvasásra, beleértve magamat is, rengeteget lehet tanulni belőle! Méltán kapott Zsoldos Péter-díjat!
László Zolinak pedig szívből gratulálok a Keringés győzelméért! Tudom, hogy ez a könyv a szívének egyik része. Tudjátok, én Botond regényét vártam befutónak (A poszthumán döntés), de ez semmit nem vesz el a döntés eredményéből. Amikor megtudtuk az eredményt, Sayed felhívta Zolit, és hárman, Sayed, Botond és én gratuláltunk neki. Hallanotok kellett volna Zoli hangját! Szerényen, és mégis olyan boldogsággal a hangjában fogadta a hírt, hogy azonnal tudtam, Zolinak nem csupán mint írónak, de mint embernek is járt már a Zsoldos Péter-díj!
Gratulálok tehát, és jövőre, nos, jobban föl kell kötni a gatyát, azt hiszem! 
sangel